Vágtál te ottan nekem mindenféle pofát.
Hogy ez nem jó, meg az nem jó, meg nahát.
Illatod a füstbe temetted,
s elmentél, mert neked az kellett,
hogy téged nézzelek,
s mégis mindenki nézhetett,
mikor vállad ívét megmutattad
mindenféle fehérre festett falnak.
Neked kellett, hogy figyeljenek,
s mára már egyre megy,
ki nézte a selymen átsejlő mellbimbód.
Kellett a sok halott csók,
mint meg nem született kisbabák
szálltál a légen át.
Kellett, hogy legyél, hogy mindenkinek háttal állj,
s közben ócskaságokat dumálj.
Általam formáltad önmagad,
s lettél mindenki szájában falat,
mit fel-felöklendeznek
az üres báltermek.
Utolsó kommentek