Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

És jönnek elő boldogult ifjúkorom dalai:

Joszif Visszarionovics rátette a lakatot a Krivoj-rogi Vas és Fémmű egyetlen még el nem lopott kapujára, ahol háttérbe vonulása óta portásként tengette mindennapjait és borongós tekintettel utoljára végigpillantott az elhagyatott területen, visszagondolva az itt illegalitásban eltöltött éveire.

Sajnos a média megszimatolta (persze azóta az újságíró véletlen balesetnek álcázott merénylet áldozata lett), hogy helyette mégis egy viaszbábút temettek a Kreml falai mellé -a helyhiány miatt állva-, így újra mennie kellett.

Az 1947. november 7.-i Pravdába (melynek címlapfotóján a géniusz a Vörös téri emelvényről integetett az őt ünneplő tömegnek) becsomagolta azt a dnyepropetrovszki elvtársak által készített fém bikacsököt, amit közvetlenül letartóztatása után vett el Berija elvtárstól, aki azt előszeretettel használta a Ljubjankában a rendszer ellenségeinek veséjének megpuhításához. Halkan füttyentett egyet hű kutyájának 6. (a római számokat kedvelők miatt: VI.) Leninnek, aki mintha megérezte volna gazdája fájdalmát, halkan nyüszítve díszegyenruhájának (melyről az illegalitás kedvéért leszedték a különböző stráfokat és kitüntetéseket, amikből az afganisztáni háború ideje alatt három T34-es tankot gyártottak a szorgos olvasztárok kezei) nadrágjához dörgölőzött, miközben alakjuk lassan beleveszett a végtelen orosz sztyeppékbe.

Pár hét múlva Joszif Visszarionovics már kész tervvel (ami nem volt más, mint újra illegalitásba vonulni az egykori munkásmozgalmi temető sírjai közt) a tarsolyában Barguzinban bukkant fel, ahol a magyar kazánkirály által feltúrt sírból magához vett pár csontot, „Magyarországon még valamire kellhet” alapon.

Újabb két hét elteltével Joszif Visszarionovicsot már Bakuban látjuk viszont, amint az éj leple alatt hű kutyájának 6. (a római számokat kedvelők miatt: VI.) Leninnek a társaságában a kisnyugdíjasok által megcsapolt Barátság kőolajvezetékbe ereszkedik és azon feltűnés nélkül leúszik Százhalombattáig.

A feltűnésnélküliséget némileg megcáfolni látszott, hogy amikor kiemelkedett a vezetékből (hű kutyájának 6. (a római számokat kedvelők miatt: VI.) Leninnek) társaságában és megtörölte szemét meglepő látványban lett része. A síneken vasúti vagon állt, olyan amiken annak idején a Gulágra transzportálták az egyet nem értőket. A nyitott vagonajtón úttörőegyenruhába öltözve zendített rá a veresegyházi asszonykórus a Zi-Zi Labor kíséretében a Munkás gyászinduló című dalra.

(Csupán a történeti hűség miatt a szöveg:

„A zsarnokság dőzsölt és ülte torát,
És százezrek vérével festette bíborát,
De mind közelebbről, már harsant a jel:
Hogy rabságnak vége és a szabadság közel!

Refrén:
S ím eljött az új élet és új világ,
Mely emlékbe foglalja sok hős fiát,
Kik meghaltak érte, most élnek velünk.
S a hősök nagy áldozatát őrzi hű szívünk.

A harcnak már vége és győzött hadunk,
S mi bánatba temetkezve könnyet hullatunk.
Hogy jogban és fejlődve éljen a nép,
Ezért adta annyi hős cserébe életét.

Refrén:
S ím eljött az új élet és új világ
És most már valóság, mi volt régi vágy.
Hát hirdesse hálánk az emlékteket,
Kik értünk feláldoztátok drága éltetek.”)

Na bukkó van! -gondolta Sztálin érezvén, hogy a magyarországi illegalitásra szőtt tervei dugába dőltek és megpödörte kőolajtól összeragadt szemöldökét. A géniusz meghatottan hallgatta végig a dalt, majd a szemüveges szónok felé fordult, aki enyhén hadarva rögtön felajánlotta neki lemondását és a miniszterelnökséget. Ezt ugyan nem értette, de előhalászott a zsebéből három a Szovjetúnió hőse kitüntetést és a meglepett szónok, Gy. F. mellére tűzte azokat.

Gy. F. ezek után sokak örömére kivonta magát mind az ünneplésből, mind a magyar közéletből. A porondon közben új műsorszám vette kezdetét: D. I. és L. I. (amúgy a két legrosszabb primadonna a politika deszkáin) Honthy Hannának öltözve adták elő a „Hajmási Péter, Hajmási Pál”-t a Csárdáskirálynőből, B. L. citeraszólója és az U. M. vezetésével fellépő Magyar Gárda önkéntes csasztuskakórusa kíséretében.

Tőlük kicsit jobbra két kettős állampolgárnak öltözött tagbaszakadt ápoló egy jelzés nélküli mentőautónak látszó gépjárműből négy keréken három gyermekkel a hóna alatt kigurította a habzó szájú O. V.-t, akinek kezébe adtak egy csomag necchálós narancsot, amit ő a „piszkosmocskoskommunistákhajráfelcsút” kiáltás közepette az U.M. produkcióban éppen nem résztvevő magyar gárdisták karlendítése és tapsvihara kíséretében a géniusz felé hajított. Ezután az ápolók szedálták és feltűnés nélkül visszavitték a Vérmező üresen kongó falai közé, hogy ott kísértsen tovább.

D. G. is megjelent a színen, felajánlva Joszif Visszarionovicsnak, a soha meg nem épülő 4-es metró egyik szervízalagútját az illegalitásba vonulásra.
F. G. sem akarván kimaradni a géniusz fogadásából átadta neki a Pumukli c. meseregény saját kezűleg dedikált példányát.

K.O néhány (szerk.: nagyon sok, szerk. helyesbítés: több, mint kellene) feltűnően tarkán öltözött, pár kiló arannyal ékesített honfitársunk kíséretében érkezett. A csoport aztán ketté oszlott, az egyik részük pénz-, és levéltárca gyűjtésbe, a másik pedig a géniusz talpa alatt csordogáló olaj szőkítésébe és a sínek felszedésébe fogott.

És ez így ment tovább...

Jöttek a köpködők, a régi és új elvtársak, azok akik csak 5 perc hírnévre vágytak, papok, kondások, hittérítők, ejtőernyősök, csillagosok, katonák; az egész helyzet kezdett kellemes keleti kavalkád jelleget ölteni. A tüntetőket megverték az ellentüntetők, a gárdisták összeverekedtek a tarkabarka ruhájú fukszos honfitársakkal, a rendőrök oszlatták őket és saját magukat könnygázzal.

A nagy ünnepléssel egybekötött kis magyar valóság közepette szép lassan mindenki elfeledkezett Sztálinról.

Ő még állt ott egy darabig, majd 6. Lenin kíséretében visszaereszkedett a csővezetékbe, amin egész az Adriáig úszott, ahol Tito még élő titkosügynökei felismerték és Brioni szigetére internálták

Meg nem erősített hírek szerint a szigetről néha fájdalmas vonyítás hallatszik, mintha egy láncos kutya üvöltene...

Matisyahu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Matisyahu (West Chester, Pennsylvania, 1979. június 30.). Matthew Paul Miller amerikai zsidó reggae-zenész héber neve és művészneve.

Egyedi stílusában hagyományos zsidó témákat ötvöz reggae és rock elemekkel. Matisyahu – aki a Chabad-Lubavics haszidi zsidó vallást követi – könnyen felismerhető hagyományos haszidi zsidó viseletéről, és arról, hogy sabbatkor nem lép fel. 2004 óta három stúdióalbuma, egy élő albuma és két remixalbuma jelent meg, azonkívül egy koncertfelvétel DVD-je, melyen számos interjú is található. Rövid pályafutása alatt olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Bill Laswell és a Sly & Robbie duó.

Matisyahu már első lemezének megjelenése óta pozitív kritikát kapott mind rock, mind reggae körökben. A Billboard 2006-ban a „legjobb reggae művész”-nek nevezte.

Dőlj hátra a fotelben, végy a kezedbe egy pohár finom bort, öleld át kedvesed, hunyd be a szemed és álmodozz!
A Barzin egy 1995-ben alakult kanadai projektzenekar, amit (talán mondanom sem kell) L.C. is dícsérőleg említ. Egyszerű srácok, akik kezükbe fogják a hangszert és csak zenélnek. Lassú, melankolis, magábafordulós zene, amit olyankor jó hallgatni, a kedvessel karjaidban, amikor ottkint tombol a szél és süt a nap...

Kedvcsinálónak:

A legfrissebb album pedig innen szerezhető be:

rapidshare.com/files/183940459/barz.zip

Mindig is nagy kedvenc volt L .C., de erről már írtam párszor.
75 évesen újra elkezdett koncertezni, ha minden igaz márc. 31-én jelenik meg Live in London címmel az O2 arénában felvett koncertalbuma.
Addig is legyen itt "bemelegítésként" a New York-i Beacon Theatre-ben idén február 19-én adottt koncertjének bootleg változata, ami innen beszerezhető:

rapidshare.com/files/209344759/Leonard2009Cohen.rar

Azt hiszem elérkezett az ideje ennek is.
Nemrég írtam róla, hogy rendeződni látszanak a dolgaim. Hál' Istennek, ez azóta is így maradt, így okafogyottá vált a régi fájdalmak ilyeténképpeni kiírása magamból.
Egy ideje már csak úgy céltalanul pakoltam fel a zenéket, mostantól ez kicsit másként lesz.
Abszolúte önző módon lesznek kedvencek, némi magyarázattal.
Ímhol az első, egy tavaly nyáron megjelent albumról, a Big Blue Ball-ról,  mely 1991-92 között és 1995-ben alig 3 hét alatt lett felvéve Peter Gabriel lemezstúdiójában, mégis tizensok évet kellett várni a megjelenésére.
Az albumon többek között Sinéad O'Connor, a World Party-ból Karl Wallinger, Natacha Atlas és hogy magyar vonatkozás is legyen; Sebestyén Márta is szerepel.
Igazi jó kis világzenei csemege szerintem:

Egy kis progrock:
 

Ha rendeződni látszik az életed, már nem fontos a blogolás...

Jelentem röpke egy hetes németországi, szakmai kiállításokkal egybekötött deportálás után ismét hazai levegőt bírok szívni. A mai nap még a pihenésé, de holnaptól:

...kisebb fajta csodák történnek velem és nem írok, megnövekedett az olvasottságom... Fene sem érti ezt, de köszönöm! Életalakulásról távirati stílusban annyit, hogy buddhamama rövid úton kivágott a vadászházból, ill.:

 

Bocs S-től a kifejezés plagizálásáért...

De a szám jó :-).

Csak mert régen zenéltem...

Kedves utasaink!

Megérkeztünk Ambivalencia városába, mely ahogy azt említettem már a skizofrén spanyol betegek kolóniája volt az 1700-as években. A telepet a két Persona Non Grata nővér alapította, akik ikrek voltak, ráadásul hármasikrek, s erre a névre hallgattak: Uno és Dos. Legidősebb nővérüket Trést még kis korában államosította a spanyol kincstár a család egy balul sikerült cukorrépafelvásárlási akciójának következtében. A két fiatalabb nővér ezen úgy elszomorodott, hogy azonnal beléptek az eutanáziai irgalmas nővérek rendjébe, s kivándoroltak Chilébe, megalapítva a kolóniát.

Kevesen tudják, de úgyszintén a városka szülöttje volt a fiatalon elhunyt rock and roll sztár, Richie Valens is, aki az elmélázó szőke nőkről írta leghíresebb slágerét a La Bambát.

Városnéző túránkat az óvárosban kezdjük, melyet a helyiek példaértékű összefogással mentettek meg az enyészettől, s építészetének minimálstílusa miatt csak Ambipurnak hívnak (zárójelben jegyzem meg, hogy a purhab kifejezés is innen ered). A hangulatos kis vendéglőkben a helyi specialitásnak a kettőslátásnak hódolhatunk, amit szárított birkaheréből készítenek és karamellmártással tárolnak. Meleg nyári napokon délidőben a helyiek hada fogyasztja ezt a specialitást, kiülve a vendéglők teraszára, miközben tekintetüket a párába burkolózó Andok vonulataira vetik. Fenséges látvány ez kedves utasaink és még mindig kiapadhatatlan pénzforrásnak látszó palimadaraink!

De kicsit még visszakanyarodnék az egykori kolóniához, aminek magyar vonatkozása is van:
Pedro dos Pesos a legismertebb tudathasadásban szenvedő spanyol hárfaművész, itt adta elő a telep Ki mit tud-ján az amerikai földrészen először egyedül a Kállai kettőst. Ezt a telep egyetlen épen maradt barakkjának falán kis emléktábla is jelzi.

Miután elfogyasztottuk ebédünket, ahol gyenge idegzetűek a kettőslátás helyett megkóstolhatják még a ropogós ráklábakból készült torkánakad nevű úgyszintén helyi specialitást, apró folklórműsorral kedveskedik Önöknek a helyi pszichiátriai osztály önképzőköre az Én-ek az esőben című; Ambivalencia több évszázados történelmét feldolgozó musical betétdalaiból összeállított műsorral. Ezután fogócska és szabadprogram, majd a késő délutáni órákban továbbutazás a paraguayi Nacibujtatos városába, ahol ismét érdekes meglepetésekkel kápráztatjuk el Önöket!

Kedves utasaink!

Isten hozta Önöket az El Horrd magad Hotel és reszortban!
Pár szóban szeretnék mesélni Önöknek a hotel mellett 3,8 hektáron elterülő Yucca Tán arborétum történetéről:
Nevét a nagy botanikus és felfedezőtől; Sir McAbout-tól kapta, aki 1872-ben a kenyai szavannákra indult volna felfedezőútra, de hajóját eltérítették a szakadár albán szkipetárok, akik Brindisibe szerettek volna eljutni, de állandóan részeges kormányosuknak és az elromlott időjárásnak köszönhetően zátonyra futottak a Titicaca tó egyik csendes öblében.
Sir McAbout hű indiai kísérőjével, a szikh Raval Pindivel halált megvető bátorsággal egy hét alatt átrágta a horgony kötelét, majd a dagálykor a homokdűnéről lassan lecsúszó hajóról a partra ugorva megszöktek a martalócok karmai közül.
Fájdalomtól megtört szívvel és sajgó bokával vetették be magukat az őserdőbe, s így jutottak el a természet eme csodájához; ahol a szél áldásos tevékenységének köszönhetően egymás mellett nőnek az óriás szibériai törpefenyők a bambuszokkal; ahol a majmok kókuszdióval dobálják gesztenyét kikaparó társaikat.
Sir McAbout elámult ennyi csoda láttán, majd megállt, parafa kalapját hátratolta homlokán, megtörölte azt, s rámutatott az egyik növényre:

- Raval, hűséges szikh szolgám! Te , aki Pindi is vagy egyben!
- Igen Uram?! - hajolt meg és esett orra szakállában a szikh.
- Az ott egy Yucca tán?

Hát kedves utasaink és remélhetőleg kiapadhatatlan pénzforrássink! Ennyit az arborétumról, ahol holnap késő délutánig fogunk ismerkedni az egymással tökéletes szimbiózisban élő növényvilággal.
A séta után továbbutazunk a chile-i Ambivalencia városába, mely az 1700-as évek skizofrén spanyol betegeinek a telepéből vált napjainkra virágzó metropolisszá.

Kedves Hölgyeim és Uraim, szeretett turistáink és pénzforrásaink!

A mai napon egzotikus túrára indulunk. Utunkat a mexikói El Baltastam hegység El Curta nevű településén kezdjük rövid városnézéssel. El Curta a világtörténelembe a templom tövében legelő vietnámi csüngőhasú disznócsordával írta be magát. Különböző tudományos fórumokon mind a mai napig folynak a viták a disznók eredetét illetően; legvalószínűbbnek az látszik, hogy az állatok Nemkarácsony Stahlohne (ismertebb nevén Stahl Judit ex-férje a válás után) Rumbó c. táncos-komikus filmje forgatása után maradtak hátra. A városnézés során lehetőség van ősi indián technikával zsugorított tevefejek vásárlására, melynek során arra figyeljünk, hogy az árus eltávolította-e a „Q.C Passed-Made in China” matricát a műanyagból készült talpról, mert tevefejünk csak így válik igazán autentikussá. El Curta látványosságai közé tartozik még a könnyező Szentfazék, mely a vallási legenda szerint elsírja magát, ha belerúgnak. Kultuszának minden év augusztusában többhetes ünnepséggel adóznak El Curta lakosai; az ünnepségek fénypontja, a Szentfazékban elkészített mákosguba, melyet szétosztanak a rászoruló kopaszkutyák között. Jelentős esemény még a városka életében, amikor Juan Pedro de Antipatico a városka orvosa és gyógyszerésze ellenszérumot ad be önkénteseknek, akik előzőleg megharapták a homoki viperát. A szabadprogram után ismételten útra kelünk, hogy estére elérjük szállásunkat kirándulásunk következő állomáshelyén; a festői szépségű és örökérvényű botanikai kérdéseket felvető Yucca  Tán arborétum mellett lévő El Hordd Magad Hotel és reszortban.

Azt hiszem Zs-vel veszett ki belőlem végleg a szerelem érzése. Azóta volt pár próbálkozás. Volt, aki nem őt pótolta, hanem teljesen más távlatokat nyitott meg játékunk során. Aztán voltak többé-kevésbé jól sikerült ph érték rendezések, különös dolgok, amikbe a kaland kedvéért belementem, nem szerelmet keresve, just for fun. Aztán vagy volt fun, vagy nem volt. S közben reméltem, hogy megtalál, valaki vagy valami, az az érzés, amire mindig is vágytam, amit Zs  mellett éreztem eddig a legintenzívebben. Igazából nem ugyanazt az érzést kerestem, mert tudtam-tudom, az mindig más. Olyasmit kerestem, amiért érdemes égni és megégni.
Nem jött, nem jön azóta sem; jönni fog még egyáltalán?
Hiszek benne, néha mégis olyan gyenge ez a hit, hogy már imádkozni sem tudok érte.

Ma hívott egy ismerős, hógy óránként 6 jevróért Őszterreikben kék takarítani. 20 emberre lenne szüksége Mondok körbenézek, hívok soproni ismerőst, aki kakiban van, mert nem tudja a számláit fizetni. Ismerős közli első körben, ha ő 6 jevrót kap, akkor a közvetítő sokkal többet és őt így nem érdekli.
Tudomásul vettem.
Kicsit elgondolkoztam a számok nyelvén: 8 óra x 6 euró =  48 Euró, kb.  12. 000 ft. Ha naponta járok be (amit ugye nem muszáj, mert van szállás, ill. több ember is mehet 1 autóval), Sopron-Bécs kb. 200 km. 8,5 l-es -enyhén túlkalkulált fogyasztással és 1 embert számítva a kocsiba- ez 17 l. mai áron: 4.000 ft, azaz marad 8.000 ft-om. Ezt felszorzom 22-vel az nekem testvérek között is 176.000 ft 1 hónapra. Ha ez kevés takarításért, ám legyen...
És még csodálkozunk, hogy beteg ez az ország...
Más: öreganyám (aki inkognitóban buddhamama a vadászházból) tegnap 2x hítt és megvádolt, hogy a szobában füstölgök, amit egyrészről ő nem visel el, másrészről pedig nem igaz. Áttételesen azt is megtudtam, hogy azzal is megvádolt, hogy valami konyakot felbontottam és belevedeltem. Csak tudnám, hogy hol volt az a konyak...
Én meg úgy döntöttem, itt befejeztem a történetet, nem megyek ki többet hozzá, eleget tépázta már az idegrendszeremet. Csak az a havi sokezer ft. fog rohattú hiányozni. Biztos, ami biztos, alindítottam pár másik vonalat, ha egyik sem jön össze, lesz egy 12 éves jó karban lévő Renault 19-es eladó.
Jelentkezni itt lehet rá, ha kő vkinek :-)).

Kedves Olvasóim! (Ha még vagytok...)

Arra gondolásztam nagy merészen, mi lenne, ha elkezdenék egy történetet, amit a kommentjeitek (ha lesznek) alakítanak majd tovább? Próba cseresznye, oszt majd meglássuk, mi lesz belőle :-) :

Günther Spachtel és Hans Malter Berlinben laktak, már az iskolában falaztak egymásnak, így lett mindkettejükből kőműves. Aztán a történelem és a politika szeszélye a város két külön részébe sodorta őket. Hans egy darabig még látta reggelente munkába menet, ahogy Günter a falat építi, integettek is egymásnak. Aztán már nem látott semmit sem a faltól.
S így teltek-múltak az évek. A két jóbarát a fal két oldalán, de nem felejtették el egymást.

Innen jöttök(?) Ti...

Ez úgy kellett nekem, mint kamikázepilótának a sisak.

Délután öreganyám (aki inkognitóban buddhamama a vadászházból) hív, hogy úgy készüljek vásárolni kell menni vele, mert vendégség lesz nála ma. Kimegyek, be akar ülni a kocsijába, elkapja a hexenschuss, alig tudom kihámozni a Bajor Motorművek szösszenetéből. Megyünk az én romommal, kocsi alja a földet súrolja buddhamama pillesúlya alatt. Mondok magamnak, na ez se fogja a hattyú halálát eltáncolni a Nurejevvel a Bolsojban.  Érkezés a Nemzetközispórolás nevű üzletbe, belekapaszkodik a bevásárlókocsiba, mint valami járókeretbe. Bevásárlás csomagtartó fullon. KPM ellenőrzésnél kiakadt volna a tengelysúlymutató. Utána kitalálja, hogy étkezni kíván. Vendéglő. Szokásos műsor, elalvás, némi hangoskodás, tőccs-meríccs, magyarfikázás, nekem fejfogás és arctakarás., közben elmondok magamban 3 Tantrát.. izé.. Mantrát; Opel Mantrát, mert öreganyám (aki inkognitóban buddhamama a vadászházból) német. Fél 11 fele haza. Közli, hogy mindenhol melegnek kell lennie, 8 cserépályhát kellett felfűtenem. Ez tartott 3/4 éjfélig. 1/4 1kor közöltem, hogy zíben áht, gúte náht, ő előtte még tudatta velem, hogy 3/4 5kor kelni óhajt, mert 10envalahány embörre kő főznie. Keltem. 8 kályha felfűt megint, megkávéz, takarítónőt megvár, szentségelést meghallgat, mert nem működik az elektromos főzőlap fele és bestresszel, hogy lesz így ebéd. Én elmenekül, hazaér és ír blog.
Ja, ez már átment a mai napba is...

... havazik, hanem áprilisban is...

"Sometimes it snows in April
Sometimes I feel so bad, so bad
Sometimes I wish that life was never ending,
But all good things, they say, never last"

THM 39,2%: - Mit ül maga itten! Álljon már fel a kutya Úristenit, ha bejöttem!

P.B.: - Jóvanna, mit kell így üvöltenie magának, tudhassam én azt, hogy ki maga? Itt vagyok már harmadik napja és eddig csak a pribékjei kínoztak, meg a remegő kezű takarítónéni! Kikérem magamnak az ilyen bánásmódot!

THM 39,2%: - Maga ha így folytatja a negyvenet se kéri ki többet szombat este a kocsmában!

P.B.: - Ne fenyegessen már az elvtárs, nekem jogaim vannak!

THM 39,2%: - Majd mutatok én magának olyan jogot! (egy boruló szék és egy, a padlón koppanó kivert fog zaja hallatszik).

P.B.: - Nem kell ám lögtön felkapni a vizet, én cak kéldeztem. Maga meg cak üt, nézze má' meg az ingemet cupa vér!

THM 39,2%: - Kuss! Én kérdezek, maga válaszol! Értve vagyok?

P.B.: - (kelletlenül, véres száját törölgetve) Igenis nagyságos főezredes elvtársúr!

THM 39,2%: - Ne főezredesezzen, magának csak THM 39,2% vagyok! Tudja maga miért került ide?

P.B.: - Jelentem, nem.

THM 39,2%: - Úgy, szóval nem tudja! Gondolkozzon! (ajtócsapódás, a kihallgató elhagyja a helyiséget).

(A jegyzőkönyv tanúsága szerint kb. fél óra elteltével újra benyit.)

THM 39,2%: - Gondolkozott Béla?

P.B.: - Jelentem olyat én nem tudok, amióta a máriapócsi búcsúban nyolcévesen fültövön csapott a gyerekhintáról elszabadult rózsaszín lovacska, amin a Kissék Esztikéje ült.

THM 39,2%: - (békülékeny hangon) Béla, Béla, hát azt hiszi, mi mindezt nem tudjuk? (sejtelmesen, halkan) Béla, Béla, mi mindent tudunk magáról! Azt is tudjuk, amikor 12 évesen a csizmaszárába dugta a kecske hátsó lábát, a Valusek bácsi meg azt hitte, hogy motorozik, mert rövidlátó volt. Béla, Béla, hát lássa már be, nincs mit tagadni, mi mindent tudunk magáról! Emlékszik, amikor 8 évesen békát csempészett az apja gumicsizmájába? Látja, mi ezt is tudjuk, előttünk nincs titok. Vallja hát már be!

P.B.: - Nemes pribék úr! Mit kellene nekem bevallani, békés ember vagyok én, ha kicsit fura is, amióta belémcsapott a villám, aminek az asszony fogta a nyelét.

THM 39,2%: - Látom Béla, már kezdi sejteni...

P.B.: - Sejtenék én már bármit, csak mehetnék haza...

THM 39,2%: - Ha mindent elmond Béla, ígérem gondoskodok róla, hogy harmadolással 5 év múlva szabaduljon!

P.B.: (meglepett hangon) - De hát miért akarnak engem egyszerű kábelfektetőt és fusizó antennaszerelőt, akibe belecsapott a villám, aminek a feleségem fogta a nyelét elítélni nemzetes főezredeselvtársúr elítélni? Nem tettem én semmi rosszat, ha csak azt nem róják fel nekem, hogy a Kistarcsai bácsitól, aki paralízisben szenved félrészegen elvettem 72-ben a botot a művelődési házban a Koós Jancsi koncerten? Hát olyan nagy bűn volt az, kérem szépen?

THM 39,2%: - Látom Béla nem érti. De maga kereste magának a bajt. Én most kimegyek, a kollégáim kezelésbe veszik, holnap visszanézek, hátha jobb belátásra jut addig.

(ajtócsapódás, jegyzőkönyv vége)

NBH-s belső informátorunk dacolva a lebukás veszélyével kicsempészte hozzánk a 150 évre titkosított ún. Para Béla aktákat. Az akták létéről, vagy éppenséggel nemlétéről sok éve folyik a vita, a hivatalos szervek tagadják, titkos fórumokon keringenek részletek ugyan az aktákból, de teljes egészében csak most rajtunk keresztül jut el a nyilvánosság fórumának a plénumának az elé, vágatlan verzióban, a maga kegyetlen valóságában.

Pár szóban az akták keletkezéséről: Para Béla a 80-as évek elején került az állambiztonságiak látómezejébe, amikor a miaszentszárberzencei pár titkár „szigorúan bizalmas” felirattal a megyei elvtársakhoz eljuttatta feljegyzéseit. A mindenkori államrend azóta is tagadja, hogy 1982. március 8-án a nemzetközi nőnapot felhasználva konspiratív találkozóra került sor a megyei vezetők között. Szamizdat forrásokból azonban tudunk az eseményről, mely a Kosárfonó és Varrócérna KTSZ ebédlőjében zajlott le, miután a helyi szerv nyomatékosan emelgetve a gumibotját hazaverte a részeges Sombereki portást. Az elvtársak az ügy komolyságára való tekintettel műtős kendőt kötöttek az arcuk elé és csak számmal nevezték meg egymást.

De miért is volt ez a nagy titokzatosság? Miért került hirtelen Para Béla kábelfektető és fusizó antennaszerelő a megyei felsővezetés érdeklődésének középpontjába?

Ezen a mai napig sokat vitatkoznak, de az aktákból egyértelmű választ kapunk: Para Béla munkaidő után fusiban az akkoriban divatos gömb alakú antennákat gyártotta és szerelte fel apósával. Ez egyfajta státusz szimbólum volt, az 1500-as Lada és a bólogató kutya a hátsóablakban mellett, úgyhogy volt munkájuk bőven. Mígnem egy szép nyári napon antennaszerelés közben Bélába vágott a villám, aminek a felesége fogta a nyelét, s ezáltal különleges képességekre tett szert. Többek között képes volt egyszerre két irányba nézni, szemmel verni a mandulát a fáról, ill. megmondani kit fognak feljelenteni csempészett kvarcóra miatt. A megyei főelvtársaknak persze volt mitől félniük, mert arra gondoltak, mi lesz ha Béla nem csak a kvarcórákról tud, hanem arról is, amit ők magánosítottak a köztulajdonból.

A titkos találkozón hamar döntés született, Para Bélát koholt vádakkal másnap letartóztatták és kegyetlen vallatásnak vetették alá, köldökét és hónalját galambtollakkal csiklandozták, wc-re csak a remegő kezű takarítónő kíséretében mehetett ki és még sok egyéb válogatott kínzással próbálták meg rávenni, hogy rejtett képességéről mindent áruljon el.

Az akták ezen vallatások és kihallgatások jegyzőkönyvei, az eredeti hangfelvételek alapján készültek; csak felnőtteknek és erős idegzetűeknek ajánlottak!

(folyt.köv(etkezzen)?!)

Első termékemet őstermelőknek ajánlom:

Nincs árnyék,
Csillagok sem.
A Hold elbújt
És az autók sem járnak.
Csak a hit maradt
Egy halom sárga levél közt.
És a Hold
Elporladt csontok színében játszik.

Novemberhez senki sem imádkozik,
Nála senki el nem időzik.
Kanalad dobd a falnak,
Mert mindent megölünk most.

November
Egy öreg, halott fához kötözött.
Hívd az áprilist,
Hogy megszabadítson!
Jéghidegen láncol oda a november.

Vizes cipők és eső
És ragyogón fekete hollók,
Szállnak kémények füstjében az utcákon.
November, páratlan szám vagy
És tűzben égetsz el;
November.

Hátrasimított hajammal,
Szemem halálával,
A fácán vérével,
A medve bőrével
Vagyok, mint
Őzbak a szarvashoz fonódva,
Mint vidáman lengő
Zászló a rúdon…

Takarodj eső szele,
Menj, s fújd agyamat tisztára
November.

Régóta nem írtam. Sem okosat, sem nem okosat. Maradtak a zenék.
A gondolatok tovasiklottak, mint a befagyott tavon a korcsolya, furcsa nyomokat karcolva a jégbe. Alkotói válság, vagy csak nagyon ősz van? Alkottam valamit egyáltalán? Fene jobban tudja. 
Valaki megy, van aki jön, s vannak akik már az álmokban sem látogatnak el hozzám.
Csend van, vészterhes, vihar előtti csend, a fák levelei sem mozognak, szürke ég borul a mindennapokra.
Hú de jó volt picit sajnálni magam...

Vagy vakok között a féleszű, izé.. félszemű.

Testreszabott refrénnel:

Minute after minute,
Second after second,
Hour after hour goes by,
Working for a rich man,
Staying just a poor man,
Never stop to wonder why.

A szabályokat mostantól én hozom.

Ha kell hazudok, ha kell ölök,

ha kell játszom szeretőt,

s füledbe súgom a szavakat,

miket mindig is hallani szerettél volna.

Úgy ölellek, mintha utolsó lennél a földön,

vigyázz hát velem.

A maszkot feltettem,

mögé már Istenünk sem láthat,

s játszom tetszésem szerint

Érzésekkel, s üres szavakkal,

nem tudhatod ki vagyok;

vigyázz hát velem.

Színlelek és cselt vetek,

semmim sem leszel és eldoblak,

ha már rád untam.

Ócska darab ez, utolsó jutalomjáték

annak kinek hite már elveszett;

vigyázz hát velem.

Gonosz vagyok, vagy szent?

Magam sem tudom.

Én leszek az, aki majd összevérez

ha ajkad szerelemre éhes.

Menekülj, ha meglátsz, s ha mégis utamba tévedsz;

vigyázz hát velem.

Vágtál te ottan nekem mindenféle pofát.

Hogy ez nem jó, meg az nem jó, meg nahát.

Illatod a füstbe temetted,

s elmentél, mert neked az kellett,

hogy téged nézzelek,

s mégis mindenki nézhetett,

mikor vállad ívét megmutattad

mindenféle fehérre festett falnak.

Neked kellett, hogy figyeljenek,

s mára már egyre megy,

ki nézte a selymen átsejlő mellbimbód.

Kellett a sok halott csók,

mint meg nem született kisbabák

szálltál a légen át.

Kellett, hogy legyél, hogy mindenkinek háttal állj,

s közben ócskaságokat dumálj.

Általam formáltad önmagad,

s lettél mindenki szájában falat,

mit fel-felöklendeznek

az üres báltermek.

...és fogalmunk sincs merről.
Tudjuk, amit tudunk,
csak elmondani nem, mit láttunk...

...és hangulatjelentés.

A vizem, amit annyira szeretek.
Az aranyhíd csillogása, egy vitorlás a távolban.
Ugyanolyan meleg van, mint egy furcsa januári napon, amikor vele sétáltunk a parton. Boldogok voltunk? Azt hiszem igen.
Azóta ő már nincs. Sem nekem sem másnak. Épp ma egy hónapja, hogy elment.
Még mindig hiányzik.
Ülök a parton, s rá gondolok.
A vizem tiszta és acélkék. Látni lehet az alján a köveket. Csend van, s kell ez a csend most nekem. Fáradtnak érzem magam, a ráncok az arcomon, mintha mélyebbek lennének, mint egy éve. Csukott szempilláim a nap simogatja, a túlpart párába veszik.
A vizem.
Az otthonom, a menedékem, a kerékkötőm...

Későnfekvőknek, vagy korán koránfekvőknek...
Melyik filmsorozat betét dala az alábbi szösszenet?
A nyeremény már elfogyott, max. egy laptop törlesztőrészleteit tudom felajánlani a nyertesnek, amit fizethet ezentúl helyettem :-))

Tik-tak..
Egy falióra ütemes kopogása, egy régi karóra menetelése, amit a füledhez emelsz.
Ahogy múlik az idő...
Ahogy felébredsz, s redőnyöd felhúzva figyeled, hogyan lesz a félhomályból nappal. Ahogy a szerelmesek esküdöznek és súgnak egymás fülébe szép szavakat az örökkévalóságról. Féltékenység és gyűlölet, mi átjár minden csontot.
Ahogy az idő múlik...
Ahogy a nappalból újra éjjel lesz, ahogy elhallgatnak a lombok a sötétben.
Ahogy az idő múlik...
Ahogy az évszakok egymásba fordulnak, ahogy a nyár szőke fürtjeit felváltja az ősz vöröse, majd a tél deres halántéka és ahogy újra vidám zöldbe fordul minden.
Ahogy múlik az idő...
Tik-tak...
Másodpercek percbe, percek órákba, órák napokba, majd hetekbe, hónapokba kapaszkodnak, mint fogaskerekek egy szerkezetben, minek működését csak alkotója ismerheti, az egész csak az ő agyának fura játéka, amibe nem avat be bennünket.
Tik-tak...
Múlik az idő.
Elmúlik.
Kinek gyorsabban, kinek lassabban. Mindenkinek más mércével mérettetik. A haldoklónak minden pillanat remény a túlélésre, annak ki önnönmagát ítéli halálra, kínszenvedés minden másodperc.
Tik-tak...
A szerelmeseknek rohan, a ráérőknek állni látszik. Megmérhető és mégis megfoghatatalan. "Ami az embernek ezer év, az Istennek egy szempillantás". Játék, amit egy felhőn lógatva lábát a Mindenható űz velünk.
Ahogy múlik az idő...
Idő van..
Erre most nincs idő...
Időtlen-időkig...
A percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek...
Tik-tak, tik-tak, tik-tak...
Hallod?
Ahogy múlik az idő...

Vannak időtlen zenék. A Szőke Anni balladája nekem mindig ilyen volt, Palya Bea "aktualizált" változata is nagyon jó szerintem.

Egy zseniális lengyel jazzénekesnővel. Három szám -amiből kettő Sting ill. Police cover (ha már úgyis szülinapja volt Gordon barátunknak nemrégiben) - Anna Maria Jopek-tól:

Emlékszem jól, egy szállóban volt,

mikor hozzám te megérkeztél,

ágyamon lassan hátradőltél,

s az autód a hátsó bejáratnál várt.

Ez volt hát minden, s a város,

mert nekünk rohannunk kellett.

És így daloltunk mi szerelmet

Mindenkinek minden helyett.

Aztán elmentél, vagy mégsem?

Hátad a tömegnek mutattad,

elmentél, s többé már nem mondtad:

úgy kellesz és nem kellesz.

Hát kellesz, mégsem kellesz,

meg a többi hasonló ócska dumád.

Emlékszem rád, egy szállóban volt.

Hírneved már előtted járt ott.

Elmondtad neked jó pasi kell,

de velem akkor ott kivételeztél.

Fityiszt mutattál azoknak,

kiket a szép valaha is megigézett.

Rámnéztél, s mondtad: hát sose bánd,

ha csúnyák vagyunk mi, mert a zene a mienk.
 

Aztán elmentél, vagy mégsem?

Hátad a tömegnek mutattad,

s többé már nem mondtad:

úgy kellesz és nem kellesz.

Hát kellesz, mégsem kellesz,

meg a többi hasonló ócska dumád.
 

Nem mondom, de úgy szerettelek,

mint haldokló madár a röptét.

Emlékszem még, álmomban volt

Hát ennyi, már csak egy unalmas emlék.