Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

Megint mindenféle célzat nélkül, egyfajta csapongásként, csak azért, mert szeretem.  

Elengedünk és útra kelünk Fák kérgében jelet hagyunk Mit majd kikaparunk, Hogy senki se lássa nevünk. Homokban lábnyomunk víz mossa, S mint űzött állat Fityiszt mutatunk a halálnak, Mi angyalbőrünk karmolja.

Bár a gondolataim mostanában szinte csak egy dolog körül forognak, azért néha eszembe jut más is.Ma ballagáson voltam, a bátyám lányáén. Mivel családtag, már nem lehet rossz ember, el is nyerte a középiskola által évenként odaítélt díjat, emlékplakettel, pénzjutalommal.…

Tudom, hogy kicsit (nagyon) elkoptatott ez a zene. Mégis fel kell raknom, mert így érzem, mert mindig vannak újabb és újabb csodák az életben...