Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

Nincs árnyék,
Csillagok sem.
A Hold elbújt
És az autók sem járnak.
Csak a hit maradt
Egy halom sárga levél közt.
És a Hold
Elporladt csontok színében játszik.

Novemberhez senki sem imádkozik,
Nála senki el nem időzik.
Kanalad dobd a falnak,
Mert mindent megölünk most.

November
Egy öreg, halott fához kötözött.
Hívd az áprilist,
Hogy megszabadítson!
Jéghidegen láncol oda a november.

Vizes cipők és eső
És ragyogón fekete hollók,
Szállnak kémények füstjében az utcákon.
November, páratlan szám vagy
És tűzben égetsz el;
November.

Hátrasimított hajammal,
Szemem halálával,
A fácán vérével,
A medve bőrével
Vagyok, mint
Őzbak a szarvashoz fonódva,
Mint vidáman lengő
Zászló a rúdon…

Takarodj eső szele,
Menj, s fújd agyamat tisztára
November.