Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

Emlékszem jól, egy szállóban volt,

mikor hozzám te megérkeztél,

ágyamon lassan hátradőltél,

s az autód a hátsó bejáratnál várt.

Ez volt hát minden, s a város,

mert nekünk rohannunk kellett.

És így daloltunk mi szerelmet

Mindenkinek minden helyett.

Aztán elmentél, vagy mégsem?

Hátad a tömegnek mutattad,

elmentél, s többé már nem mondtad:

úgy kellesz és nem kellesz.

Hát kellesz, mégsem kellesz,

meg a többi hasonló ócska dumád.

Emlékszem rád, egy szállóban volt.

Hírneved már előtted járt ott.

Elmondtad neked jó pasi kell,

de velem akkor ott kivételeztél.

Fityiszt mutattál azoknak,

kiket a szép valaha is megigézett.

Rámnéztél, s mondtad: hát sose bánd,

ha csúnyák vagyunk mi, mert a zene a mienk.
 

Aztán elmentél, vagy mégsem?

Hátad a tömegnek mutattad,

s többé már nem mondtad:

úgy kellesz és nem kellesz.

Hát kellesz, mégsem kellesz,

meg a többi hasonló ócska dumád.
 

Nem mondom, de úgy szerettelek,

mint haldokló madár a röptét.

Emlékszem még, álmomban volt

Hát ennyi, már csak egy unalmas emlék.