Anno az egyik kedvesnek, -akinek még sanyarúbb sorsa volt, mint nekem- segíteni szerettem volna és belementem, hogy a fiának az én nevemre vegyünk laptopot. Miután szétmentünk, aláírt egy papírt, hogy fizetni fogja a részleteket. Volt még 2, szintén az én nevemre vett telefonelőfizetés, amit már korábban visszaadott nekem, megspékelve egy ilyen összegű telefonszámlável: 6.666 ft. Nem hiszek a számmisztikában, de elég érdekesnek találtam az összeget... Na mindegy.
Tegnap éjjel felhívott, hogy csináljak a laptoppal, amit akarok, nincs munkahelye, nem tudja tovább fizetni a részleteket. Az, hogy én tudom-e, qrvára nem érdekelte... Szóval megint rámszakadt egy szép összeg, amit pluszban kell havonta kiadnom. Fogalmam sincs, hogyan oldom meg, mert így is elértem már az anyagi teljesítőképességem határait. De ez az én egyéni szoc. problémám.
És megint tanultam valamit. Nem a düh és a csalódottság mondatja velem (pedig nem kevés van most bennem), de inentől fogva soha többet és senkinek sem segítek. Azt hiszem ez volt az utolsó momentum, hogy végleg megszűnjön az emberekkel kapcsolatos bizalmam. Ez meg az én szegénységem, de úgy érzem, valahol meg kell húznom egy vonalat, hogy ne én igyam meg folyamatosan más hülyeségének a levét.
P.S. U.itt alig használt laptop olcsón eladó :-).
Utolsó kommentek