Lassan leszáll a tájra az ősz. Foltos
Ruhája szürke öltönyként a vízen
Szétterül, úgy hogy én el alig hiszem.
Megjött. Közénklopta magát, mint koszos
Utcán a pörgő falevél, mint kormos
Kémények szomorú városszéleken,
Mint mikor már semmim sincsen nekem;
Mint friss kenyér illatával a boltos
Ha az üzlete ajtaját kitárja,
Ahogy fény lopakodik az utcára
És a sötétből rámosolyog a nedves
Aszfaltra. Két ölelkező szerelmes
Száll a szélben; kabátjuk szorosra húzva.
Csókjuk fázósan súgja: eljött hát újra…
Utolsó kommentek