Feszes kötélen sétálsz,
Vékony jégen jár a tánc.
Nem érdekel sem veszély,
Sem a jótanács.
Minden lépésed tiltott földön jár,
Ismered bűnöd
És óvatosságod mégis a szélnek;
Szerelmed pedig idegenek elé veted.
Ajtókon ki, s betáncolsz,
Csak hogy lásd, hol, mit találsz.
Elméd őrült egyensúlyával
Semmi sem akadályoz semmiben.
És mikor visszatérsz oda,
Hol legelőször voltál
Óvatosságod már rég a szélbe,
Szerelmed pedig idegenek elé szórtad.
Szerelem kell, túl az aranyon,
És szív az érvek felett,
Hogy tehesd, mit tenned kell.
Akkor is, ha minden, mit kezedben fogsz
Leesik és darabokra törik,
Vagy, mint lassú homok ujjaid közt elpereg.
Utolsó kommentek