Van az életemben egy olyan fejezet, ami már a bohózat kategóriába illik, tegnap gondolkodtam el rajta, hogy talán még Rejtő is megírta volna, ha élne.
Különböző okokból kifolyólag arra kényszerülök, hogy egyszerre három helyen is dolgozzak. Az egyik a rendes napi munkám, mint tintanyaló papírtigris és irodavezetőnek nevezett néha idegbeteg bohóc. A másik: alkalmi, rendezvényeken boldogítjuk volt kaszinós kollégáimmal a jónépet. De a legizgalmasabb a harmadik, ill. a második, mert tulajdonképpen ez az, ami majdnem mindennapos, pontosabban minden éjjeles.
Élvén a Balaton mellett, ahol sok okos német rendelkezik háztulajdonnal a régi munkahelyem révén összehozott a sors egy "grófnővel". Van egy gyönyörű vadászháza, amit több-kevesebb sikerrel próbál kiadni vendégeknek. Nénink március elejével letelepedik kis hazánkban és csak karácsony tájékán eszi haza a rosseb. Abban az időben pedig, amikor nincs vendége fél, ezért vigyázni kell rá éjszakánként. Amikor belevágtam az egészbe nem nagyon mérlegeltem, kellett a pénz, megfeszülni nem kell, gondoltam akkor miért ne? Na innen kezdődik a bohózat része a dolgoknak, mert hát ugyebár általában minden menet közben derül ki.
Én azt hittem, egyfajta társalkodónőnek (modern Nyilas Misi, de nem Pósalaky úrnál) és holdat ugató házőrző kutyának megyek, de nem ilyen egyszerű a mutatvány. Képzeljetek el Kedves Olvasóim egy buddha formájú kissé amorf alakzatot, aki alapjában véve nagyon értelmes, akivel jókat lehet beszélgetni, elemezgetni az élet dolgait, szidni a hosszú orrú, sokak által olyannyira szeretett népcsoportot, stb. De! Amiről nem tudtam, hogy azért agyilag nincs ám nála minden rendben! Valószínűleg ezért is passzolja le a férje, a menő bajor érsebész a mamát az év jelentős részére kis hazánkba. Hülyüljünk meg mi mellette :-)!
Szóval pár történet, hogyan telnek napjaink, ill. éjszakáink :-):
Kb. tavaly októbertől bírok ott leledzeni. Az első napok úgy teltek, hogy öreganyám a karosszékben, beszélgetünk az élet dolgairól, közben megy a tv. Aztán a drága lélek úgy este 10 magasságában bealszik a székben. Én, mint a jógyerek nézem a tv-t, közben rá-rápislantok, csenget-e álmában. Néha felébred, mond két mondatot és alszik tovább. És ez így megy hajnali kettőig, amikor kissé már fáradok és hát tudom, hogy reggel fél kilenckor útjára indul a gyönyör a rendes melóhelyen. Ez tart hetekig, amíg rá nem jövök, hogy éjfél magasságában is el lehet rugdosni aludni, finoman rávezetve, hogy húzzon már :-). Aztán eme képességemet az idők során olybá fejlesztettem, hogy most már 11 körül közlöm vele, hogy én mentem aludni. Kedves volt kollégám -aki besegít- még nem jutott el ide. Az ő legszebb története az volt, amikor éjjel kettőkor még karácsonyfát díszített...
Említettem volt, hogy agyban a drága lélekkel vannak bizonyos problémák. ez olyan "apróságokban" nyilvánul meg, hogy hajlamos egy dolgot kb. húszszor elmesélni, ill. hirtelen hangulatingadozásai vannak. Buddha ül a karosszékben, majd aztán hirtelen elkezd üvölteni. Elképzelem, szegény tibeti szerzetesek mennyire meg lennének lepődve, ha náluk történne hasonló az aranyszoborral. Szóval öt perc üvöltözés, majd visszaalvás, aztán megint felriad, következik az újabb menet. Ilyenkor szid mindenkit, de legfőképp bennünket magyarokat. Ehhez kell gerinc, hogy elviseljem, de az is lehet, hogy van az a pénz, amiért ezt elviselem. Közben még bejátszik a képbe az undorító korcs kutyája, aki szintén tudathasadásos, mert az egyik pillanatban kajáért pitizik, a másikban meg alig lehet visszafogni, úgy támad.
Különböző okokból kifolyólag arra kényszerülök, hogy egyszerre három helyen is dolgozzak. Az egyik a rendes napi munkám, mint tintanyaló papírtigris és irodavezetőnek nevezett néha idegbeteg bohóc. A másik: alkalmi, rendezvényeken boldogítjuk volt kaszinós kollégáimmal a jónépet. De a legizgalmasabb a harmadik, ill. a második, mert tulajdonképpen ez az, ami majdnem mindennapos, pontosabban minden éjjeles.
Élvén a Balaton mellett, ahol sok okos német rendelkezik háztulajdonnal a régi munkahelyem révén összehozott a sors egy "grófnővel". Van egy gyönyörű vadászháza, amit több-kevesebb sikerrel próbál kiadni vendégeknek. Nénink március elejével letelepedik kis hazánkban és csak karácsony tájékán eszi haza a rosseb. Abban az időben pedig, amikor nincs vendége fél, ezért vigyázni kell rá éjszakánként. Amikor belevágtam az egészbe nem nagyon mérlegeltem, kellett a pénz, megfeszülni nem kell, gondoltam akkor miért ne? Na innen kezdődik a bohózat része a dolgoknak, mert hát ugyebár általában minden menet közben derül ki.
Én azt hittem, egyfajta társalkodónőnek (modern Nyilas Misi, de nem Pósalaky úrnál) és holdat ugató házőrző kutyának megyek, de nem ilyen egyszerű a mutatvány. Képzeljetek el Kedves Olvasóim egy buddha formájú kissé amorf alakzatot, aki alapjában véve nagyon értelmes, akivel jókat lehet beszélgetni, elemezgetni az élet dolgait, szidni a hosszú orrú, sokak által olyannyira szeretett népcsoportot, stb. De! Amiről nem tudtam, hogy azért agyilag nincs ám nála minden rendben! Valószínűleg ezért is passzolja le a férje, a menő bajor érsebész a mamát az év jelentős részére kis hazánkba. Hülyüljünk meg mi mellette :-)!
Szóval pár történet, hogyan telnek napjaink, ill. éjszakáink :-):
Kb. tavaly októbertől bírok ott leledzeni. Az első napok úgy teltek, hogy öreganyám a karosszékben, beszélgetünk az élet dolgairól, közben megy a tv. Aztán a drága lélek úgy este 10 magasságában bealszik a székben. Én, mint a jógyerek nézem a tv-t, közben rá-rápislantok, csenget-e álmában. Néha felébred, mond két mondatot és alszik tovább. És ez így megy hajnali kettőig, amikor kissé már fáradok és hát tudom, hogy reggel fél kilenckor útjára indul a gyönyör a rendes melóhelyen. Ez tart hetekig, amíg rá nem jövök, hogy éjfél magasságában is el lehet rugdosni aludni, finoman rávezetve, hogy húzzon már :-). Aztán eme képességemet az idők során olybá fejlesztettem, hogy most már 11 körül közlöm vele, hogy én mentem aludni. Kedves volt kollégám -aki besegít- még nem jutott el ide. Az ő legszebb története az volt, amikor éjjel kettőkor még karácsonyfát díszített...
Említettem volt, hogy agyban a drága lélekkel vannak bizonyos problémák. ez olyan "apróságokban" nyilvánul meg, hogy hajlamos egy dolgot kb. húszszor elmesélni, ill. hirtelen hangulatingadozásai vannak. Buddha ül a karosszékben, majd aztán hirtelen elkezd üvölteni. Elképzelem, szegény tibeti szerzetesek mennyire meg lennének lepődve, ha náluk történne hasonló az aranyszoborral. Szóval öt perc üvöltözés, majd visszaalvás, aztán megint felriad, következik az újabb menet. Ilyenkor szid mindenkit, de legfőképp bennünket magyarokat. Ehhez kell gerinc, hogy elviseljem, de az is lehet, hogy van az a pénz, amiért ezt elviselem. Közben még bejátszik a képbe az undorító korcs kutyája, aki szintén tudathasadásos, mert az egyik pillanatban kajáért pitizik, a másikban meg alig lehet visszafogni, úgy támad.
De a legszebbek a vendéglőzések...
Öreganyám egy szál magában, ezért néha el kell menni vele vendéglőbe vacsorázni. Maga a dolog ugye nem olyan rossz az ingyenkaja miatt, azt is kezdem már megszokni, hogy a pincérek kaján vigyorral néznek rám, az ungárisse szilkbojra. Kaja közben a megszokott jelenetek. Kicsi alvás, kicsi hangoskodás, kicsi magyarfikázás, s mindez általában 2-3 órán keresztül. A legaranyosabb az volt, amikor az egyik asztalnál fel vélte fedezni, hogy egy középkorú pár szerinte az éber héber népcsoporthoz tartozik. Folyamatosan bámulta őket, miközben azon agyalt, vajon kóser kaját rendeltek-e és láttam, némiképp összezavarodott, amikor a pár hölgytagja halat, a férfi pedig hagymás rostélyost evett. Nem akartam neki mesélni az esetleges vegyesházasságok lehetőségéről, ami amúgy sem jellemző erre a népcsoportra... Maga a helyzet cseppet sem volt kínos, mivel a pár sem volt vak és észrevették a vizslató tekintetet, de azért a kellemes szócsatába torkollást valahogy megúsztuk. Hiába, mindig is tudtam, hogy a Jóisten szereti a bolondokat :-).
Szóval így telnek napjaim, pontosabban éjjeleim a rejtői "magaslatokban", ill. Buddhamamával a vadászházban :-).
Utolsó kommentek