Hamupopócska és a sánta herceg
Hol volt, hol nem volt. Nem. Rosszul kezdődik ez a mese. Hol van, hol nincs mindannyiunkban egy Hamupopócska és egy sánta herceg, szürke gebével. Hamupopócska persze nem ezt a herceget várja és a herceg is inkább valami Csipkerózsikát keres, akit életre tud csókolni. De hát persze, hogy csak Hamupopócskát találja. Fáradt lovon bebaktat egy várkastélyba, amit pókháló és évszázados por takar, amiben csak Hamupopócska tengeti életét, nem a mi hercegünket várva, hanem azt a bizonyost, tudjátok; aki egy fényes páncélba öltözött fehér lovon érkező délceg dalia. De Hamupopócskánk felett is eljártak már az évek. Az egykor oly csinos szemek körül aprócska szarkalábak, a bőre már nem olyan hamvas. Hercegünk is elfáradt. A lova már csak poroszkálni tud és bizony ő is sántít egy kicsit, mert a hosszú vágták során jó párszor leesett a lóról. A páncélja sem fényes már, sár és rozsda fedi. Persze mindez eltüntethető lenne. A sár lemosható, a rozsda lecsiszolható, az ősz hajszálak meg állhatnak is jól hercegünknek. És most jön a kérdés: meg tudja-e látni Hamupopócska a hercegben az egykor volt daliát, vagy a herceg Hamupopócskában Csipkerózsikát? Talán nem is az a kérdés, meg tudják-e látni egymásban azt a szépet, amit szívük még lepecsételve rejt, hanem az, hogy meg akarják-e látni? Lehet ennek a mesének szép vége? Talán. De általában nem az szokott lenni. Hamupopócska rövid úton megköszöni a vándor látogatását, és tovább epekedik a kastély ablakában, bámulva a távolt, mikor tűnik már fel az a várva várt fehér ló és a dalia. A herceg szeme elkomorul, de tudja, hogy mennie kell, most sem talált otthonra. Hányszor voltunk már mi is így életünkben? Hányszor jött egy Hamupopócska, aki nem kellett, mert nem tetszettek a szarkalábak és így sohasem tudtuk meg, hogy a lelke talán sokkal szebb, mint Csipkerózsikáé? Hányszor dobtunk ki egy sánta herceget, mert jött valaki fényes páncélban, aki hamar tova is lovagolt? Nem szép ez a mese, de az élet írja. Sokszor és sokaknak. Van megoldás? Mondjuk azt, hogy na jó beérem én a herceggel, vagy Hamupopócskával, csak nehogy egyedül maradjak? Kell, hogy legyenek igényeink. Biztos, hogy nem kell az első sánta herceget keblünkre ölelni, vagy éppen egy olyan Hamupopócskával táncolni, aki a lábunkra lép. De a délceg daliák és a Csipkerózsikák általában hamar tovarobognak életünkből. Tényleg nincs megoldás?
Van. De csak akkor, ha hiszed és amikor kell meglátod, hogy abból a sánta hercegből hogyan lesz szíved szép ifja, vagy hogyan tűnnek el Hamupopócska szeme alól a szarkalábak. Pilinszky ezt így fogalmazza meg: „Egy végkép betört állat hátán
egy végkép betört állat lovagol.” Hiszel benne, vagy csak reméled? Hinned kell, nap mint nap és egyszer majd eljön az a pillanat, amikor Hamupopócska bálkirálynő lesz, a herceg pedig fényes mellvértjében kíséri el az udvari bálba, ahol végigtáncolják az éjszakát.
Itt a vége, fuss el véle...
Utolsó kommentek