A Prédikátor könyvéből való ez az idézet:
"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."
Örökbecsű mondatok, kegyetlen igazság van bennük. Mert valóban mindennek eljön és megvan egyszer az ideje. Csak mi emberek megint "belezavarunk" abba képbe, ami számunkra egykor megalkottatott. Felülbíráljuk és átrajzoljuk türelmetlenségünkkel azt a képet, aminél szebbet festeni sem lehetne, mert mindez az Úr által készíttetett nekünk. Mi mindent azonnal akarunk, nem tudunk várni. A legszívesebben már tegnapelőtt tudni szeretnénk mindent. Pedig várnunk kellene. Várni az alkalmakra, a lehetőségekre, a találkozásokra, mindarra, amit egyelőre még rejteget előlünk a sors. Így lenne igazán szép meglepetésekkel teli az élet. De mi a meglepetéseket sem szeretjük. És így borulnak fel a legszebb terveink, így érnek bennünket olyan pofonok, amik elkerülhetők lennének, ha türelmetlenségünk nem szólna közbe.
Ember várj! Mert mindennek "rendelt ideje van"...
Utolsó kommentek