Emlékszem jól, egy szállóban volt,
mikor hozzám te megérkeztél,
ágyamon lassan hátradőltél,
s az autód a hátsó bejáratnál várt.
Ez volt hát minden, s a város,
mert nekünk rohannunk kellett.
És így daloltunk mi szerelmet
Mindenkinek minden helyett.
Aztán elmentél, vagy mégsem?
Hátad a tömegnek mutattad,
elmentél, s többé már nem mondtad:
úgy kellesz és nem kellesz.
Hát kellesz, mégsem kellesz,
meg a többi hasonló ócska dumád.
Emlékszem rád, egy szállóban volt.
Hírneved már előtted járt ott.
Elmondtad neked jó pasi kell,
de velem akkor ott kivételeztél.
Fityiszt mutattál azoknak,
kiket a szép valaha is megigézett.
Rámnéztél, s mondtad: hát sose bánd,
ha csúnyák vagyunk mi, mert a zene a mienk.
Aztán elmentél, vagy mégsem?
Hátad a tömegnek mutattad,
s többé már nem mondtad:
úgy kellesz és nem kellesz.
Hát kellesz, mégsem kellesz,
meg a többi hasonló ócska dumád.
Nem mondom, de úgy szerettelek,
mint haldokló madár a röptét.
Emlékszem még, álmomban volt
Hát ennyi, már csak egy unalmas emlék.
Utolsó kommentek