Régebben írtam már, hogy nagyon szeretem Cseh Tamás zenéjét. Ma csak úgy eszembe jutott egy száma, aminek az az érdekessége, hogy a szövegét nem Bereményi Géza, hanem Csengey Dénes írta, aki a rendszerváltozásnál szűkebb pátriámban lett érdekes körülmények között öngyilkos...
vacogásokban, ostromokban.
Pulóveremben illatod.
Hova vezet ez!?
Na hiszen... Mi a fene lesz!?
Micsoda beteges, rákfrancos élet!
Én itt nézem, te meg ott nézed,
hogy hajol meg a szélnek
a jegenyénk,
s levele hova repül el.
Így szállok én is el nemsokára,
te pedig így hajolsz majd utána
annak a személyvonatnak,
melyen utazom
haza én, haza egyedül.
Aztán csallak egy évig a feleségemmel,
Te meg majd engem a szeretőddel.
Ebből áll ki az ősz meg a tél.
Csupa csavaros kibúvó.
Csupa csalatás.
De jövő ilyenkor hazamenőben,
megint az ablaknál szeles időben,
s pulóveremben illatod...
Ugye csakis így?
Ugye így? Ugye csakis így?
Így szállok, így hajolsz és így nézek.
Így mondom újból, hogy rákfrancos élet,
és így hajol majd meg újra a szélnek
az a jegenye, az az egy,
az a hülye fa, az az egy,
na, te hülye fa...
Utolsó kommentek