Leonard Cohen: Ez a tánc

(Federico Garcia Lorca nyomán)

Van Bécsben tíz csinos asszony,

Egy váll, min ott sír a halál.

Egy terem vagy kilencszáz ablakkal

És egy fa, hova halni mennek a galambok.

És van valami, mit széttépett a reggel

És a fagy képtárában lóg.

Aj, ajajajaj

Táncolj hát, táncolj hát,

Táncolj hát, ahogy a fogak vacognak.

Kellesz, kellesz, úgy kellesz

Egy széken, hol üres tölténytár fekszik,

Egy barlangban a liliom gyengéd érintésével,

Folyosókon, hol szerelem sosem járt,

Egy ágyon, hol izzad a reggel,

A lábnyomokkal és homokkal telt könnycseppben.

Aj, ajajajaj

Táncolj hát, táncolj hát,

Öleld át rég eltört derekát.

Refr.: Ez a tánc, ez a tánc, ez a tánc,

Mi a brandy és a halál sajátos illatával

Uszályát a tóba simítja.

Van Bécsben egy koncertterem,

Hol hangod ezerszer visszhangzott,

Van egy bár, ahol a srácok nem beszélgetnek már,

A blues által mind halálra vár.

És ki az, ki képedet most

A könnyek frissen vágott füzérével felövezi?

Aj, ajajajaj

Táncolj hát, táncolj hát,

Ez a tánc évekig halott volt.

Van egy padlás ahol gyermekek játszanak

És ahol hamarosan mi fekszünk majd,

A magyar gázlámpák álmában

Valami édes délután ködében.

És látni fogom, hogy bánatodhoz kötöd

Összes juhod és hófehér liliomaid.

Aj, ajajajaj

Táncold hát, táncold hát,

Így: „Sosem feledlek el!”

Refr.: Ez a tánc, ez a tánc, ez a tánc...

És mi Bécsben táncolunk

A folyó az álruhám

Vadjácint virít vállamon

És ajkam combod nedves hajlatán

És lelkem elásom egy albumba

Fényképekkel és mohával letakarva,

Szépségednek behódolva

Olcsó hegedűmmel és keresztemmel.

És elviszel táncolni,

Az örvényhez, mi csuklódon már.

Oh szerelmem, oh szerelmem

Ez a tánc, ez a tánc

A Tiéd. És csak ennyi van itt.