Kisiklasz a kezeim közül, mint fehér papírlapon a betűk futsz tova; aztán az „l” hurkájával kicsit visszakanyarodsz, s mész tovább egy másik betűbe, talán épp egy „f”-be. Ahogy a sorok egyre jobban betöltik a papírt, úgy kerülsz messzebb tőlem. Valami üres…
Utolsó kommentek