Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

Hatalmuk elvesztésétől félő önmagukat ketrecbe zárt birkapásztorok dresszírozzák a szabadon bégetőket, akik a népnek nevezik magukat. Gyűlöletkeltésről beszél az egyik, s a birkák legtöbbje nem ismeri a történelemkönyveket és nem emlékszik a múlt század 30-as éveire és egy másik országra, na meg persze arra sem, hogy abból mi lett, pedig ott is hasonlóképpen kezdődött az iszonyat... A másik csapat pásztorai a pofájukba hazudnak folyamatosan és legelő helyett csak kiégett füvet tudnak mutatni. Aztán még vannak olyanok, akik szintén a ketrecben vannak és szeretnének pásztorok lenni, mert a bot hatalom és a szűr is melegít hideg téli estéken, nekik meg elegük van abból, hogy közel 20 éve ingujjra vetkőzve rohangásznak össze-vissza. Próbálnak csapódni hol az egyik, hol a másik csapathoz, több-kevesebb sikerrel, néha jut is nekik egy kis hely a tűz mellett, néhány odavetett falat a birkagulyásból.
A birkák meg csak bégetnek, értelmetlenül; ez a dolguk, ennyihez értenek...