Katedrálisok. Tornyaik az égbe nyúlnak, hirdetve az adott kor emberének vágyait a közösségre az Úrral, hirdetik a mindenkori klérus hatalmát és gazdagságát. A léptek tompán koppannak a kövön, a hatalmas terek és festmények még az ateistáknak is csodálatos látványt nyújtanak. Emberi verítékből, kőből, üvegből, sok pénzből készültek. S vajon ki emlékszik arra; melyik könyv említi meg esetleg azt a mestert, vagy napszámost, aki a vékony pallóról a mélybe zuhanva zúzta halálra magát? Csak az impozáns végeredmény számít, amiben évszázadokon át gyönyörködtek és fognak gyönyörködni az emberek.
Katedrálisok.
Városok díszei, monumentális emlékművek; Isten hatalmas házai, s talán néha a mi otthonaink is...
Utolsó kommentek