Ma délelőtt, roppant egyszerűen és röpke fél óra alatt. A doki egyedül kapja le a hátamról az odanőtt féldiónyi alient. Pedig már kezdtem megszokni, de azért nem mondom, hogy hiányozni fog. Szóval asszisztens az no, mert éppen rohangászik mint pók a falon. Doki aszongya szövettan az meg minek, egyértelmű a dolog, ne parázzak, én meg elhiszem neki, végül is ő ért hozzá, vagy mi a szösz. Holnap meg át fog kötözködni. Na ezen is túl vagyok mondok, oszt még várok vagy fél órát a papírgyaimra és irány vissza melózni.
Esti imámba ezentúl azt is belefoglalom, hogy a magyar egészségügytől is mentsen meg a Jóisten.