2008.08.23.
Csörög a telefon, most jövök rá, hogy ezt még nem kapcsolták ki. De persze, hogy nem kapcsolták ki, hiszen be sem kapcsolták. Emlékszem 1965-ben két láda Kőbányaimba került, hogy a telefonszerelő Jóska rácsippentett a Svasszermannék vonalára, a készüléket meg még '56-ban menekítettem ki a pártház ostromakor a pufajkámban Hál' Istennek észre sem vették '90-ig, aztán eladták a lakást a hentes Podolákéknak, azok meg mivel Bivalybasznádról költöztek fel, örültek hogy egyáltalán vonaluk van. Na mindegy úgyis ritkán telefonálok. Kicsit lefárasztott ez a mai délután, szentjánosbogarakat fűztem cérnára, hogy világítsanak a sötétben, amikor éjjel megszomjazom egy Koccintós borból készült kisfröccsre és kibotorkálok a konyhába. Múltkor is úgy belerúgtam az asztal lábába, hogy másnap a boltos Kálovics meg is jegyezte: „Látom megint rosszban sántikál Matusek bácsi! Ezt már akkor is mondtam magának, amikor feljelentette '62-ben a Nyékiéket, mert a 17 éves lányuk az ablakban itta a Bécsből becsempészett Coca-Colát! El is vitték az apját, a szerencsétlen valamikor 2 év múlva ért csak haza, isten nyugosztalja.” Pedig én akkor csak állampolgári kötelességemnek tettem eleget, azért az izgatásért, amit a látvány okozott, szegény feleségem elől győztem takargatni a férficsomagomat. Aztán meg persze mi lett az Erzsiből, varrónőnek is hülye volt, de jól tudott helyezkedni. Úgy behelyezkedett 20 évesen a Rátkai párttitkár ágyába, hogy talán még ma sem jött onnan ki. Na mindegy, szóval csörög a Podolákék telefonja, aztán meg azt hallom, hogy az asszony káromkodik egy jó nagyot és levágja a készüléket. Mit tudják ezek, hogy mi az az udvariasság. Felkapaszkodottak. Emlékszem, amikor költöztek a Podoláknak szólni kellett, hogy vegye le a gumicsizmáját, mert tiszta tehénszar lett a lépcsőház. Most meg húsüzlete van: Podolák Hús és Mentesáru. De én meglestem ám a Podolákot, ez az Alföldről vásárol döghúst, ott mossák a raktárban ecettel a hentesei. Persze, hogy valami Mercedes-el, vagy mi a fenével jár. Ez is elfelejtette, amikor még ott sírt az ajtóm előtt, hogy: „Kedves Matusek elvtárs! Szóljon már a vőjének, hogy rakjanak már kicsit előbbre a Merkurnál a sorban! A kislányunk alig volt ötéves, amikor befizettünk a Trabantra, jövőre meg érettségizik!” Nem mondom, jól esett az az 50 liter törkölypálinka, amit hozott érte cserébe, de hol van az már! Azóta meg köszönni is elfelejtett. Én meg itt nyomorgok 100 négyzetméteren egyedül, úgy hogy a villanyt is kikapcsolták már. Ennyit mára kedves és hű naplóm, mert már sötétedik és nehezen látom a betűket, hogy rohadjon meg a Villamostársaság!
Utolsó kommentek