Tükörbe néztem, épp ma reggel,
s egy ember gyerekszemmel
nézett ott vissza, kinek csak ennyije maradt.
Ráncok az arcon, a barázdákon
az ajkak irányába
könnyek nyoma haladt.
Voltak ott remények és egyéb színek
és az idő rám szép lassan
sárfoltokban tapadt.
Volt ott még más is, sok árulás is,
ütések nyoma,
s talán érintéseké,
mik szerelmet súgtak, s szívembe bújtak,
s magamnak halkan én ott elmondtam,
hogy igen; azért volt pár szép napom.
Tükörbe néztem, én ma reggel,
s egy ember szürke szemmel
nézett vissza, kinek csak ez maradt.
Utolsó kommentek