Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

Nem tudok mostanában írni, se sokat, se keveset, a legfőképpen pedig értelmeset nem.
Néha a kialakított kis világok képesek arra, hogy egyik percről a másikra dőljenek össze. Most éppen szedegetem a téglákat, a köveket, s próbálok valami újat építeni.
Kicsit olyan ez, mint gyerekkoromban az építőkockák, ugyanazokból a darabokból mindig mást lehet kihozni.
Most csak rakosgatom egymásra őket, aztán a végén kiderül, mi lesz belőle, palota, rozoga viskó, vagy áthatolhatatlan várfal...