Évek óta van egy vers, ami egyfajta teszt számomra. Egy darabig megmutattam mindenkinek, akiből kedves(ebb) lett, aztán leszoktam róla. Volt akiből megrökönyödést váltott ki, volt aki csak annyit mondott: „aha”, volt aki egyszerűen kegyetlennek és szörnyűnek találta a sorokat, de úgy istenigazából nem érkezett meg azokhoz, akiket erre "érdemesnek" találtam. Úgyhogy be is fejeztem a tesztelgetést, megtartottam magamnak ezt a verset, azzal a reménnyel, hogy egyszer majd jön valaki, aki így fog…

A bátor jelentkezőre  még most  is várok  :-)...

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

(Pilinszky)