Rájöttem, miért nem kellenek hosszú távon a nőknek az átlagférfiak.
Mi izgalmas van a talán kicsit szürke stabilitásban, amiből hiányzik a titokzatosság, ami nyílt és nem akar többnek látszani, ami?
Semmi.
Külsőleg semmi különös, tizenkettő egy tucat. Belsőleg ugyan lehet az ilyen férfi izgalmas, de ez csak addig tart, amíg megkaphatóvá nem válik, s bizony ő könnyen adja magát, mert olyan jó lenne végre valakihez tartoznia, szeretni, s picit szeretve lenni.
S innen indul be a papírzsebkendő effektus.
Az ilyen férfiak sorakoznak szépen az áruházak polcain. Mivel különbözőek, van köztük 100 db-os kiszerelésű, vannak illatosítottak, van 10-es, visszazárható csomag. Csak le kell venni a polcról, kinyitni a csomagot, használni, aztán lehet eldobni. Mivel a papír környezetbarát, ezért az sem számít, hova dobják őket; sárba, kukába, vagy éppen a wc csészébe.
Belekerülnek a természet körforgásába, s "újrahasznosítódva" ott találják magukat a polcon.
Termék megvesz, csomagolás feltép, orr kifúj, papírzsebkendő eldob..
S közben már emlékezni is alig tudnak arra, hogy egykor fák voltak, s csúcsaik az égre törtek...