- Miklós! Látod, hogy fodrozódik a víz? - kérdezte Vizitől Ecsédi a mólón ülve cigarettázva, kezükben egy doboz sörrel.
- Látom, hogyne látnám! Visz mindent, nádtörmeléket, szerelmeket, visz korokat, viszi a gojzervarrott cipőt, a vécésnénit, a bányászokat az Olimpia szálló bárjából fizetésnapon.
- Látom, hogyne látnám! Visz mindent, nádtörmeléket, szerelmeket, visz korokat, viszi a gojzervarrott cipőt, a vécésnénit, a bányászokat az Olimpia szálló bárjából fizetésnapon.
Emlékszel Ecsédi, mikor
Tüdőrákos hajnalokon
Öleltünk régi lányokat,
S hullámzott a Balaton?
Hazudtunk szerelmeket Miklós
Mellbimbókon gyöngyözött a vízcsepp
Öleltünk régi lányokat
Nekünk csak ez kellett, egy test.
Hátukba körmünk vájtuk,
S jött a kisfröccsök után
A magvavesztett ölelés
Félrészegen és sután.
- Mi még tangót és tvisztet táncoltunk Ecsédi, ahogy haladt előre az este úgy lazultak a nyakkendők és az erkölcsök. Emlékszel valami Edit, vagy talán Ivett volt akinek a házában éjszakáztunk, ketten öleltük, s ő annyira készséges volt. Másnap aztán, mikor felébredtünk, rántottát sütött nekünk szalonnával, s kifeküdtünk a partra hármasban. Aztán persze ő is eltűnt. A minap láttam, a Margit körúton jöttek velem szembe, talán a férjével. Valami szemüveges, hájas pasas, méretre szabott öltönyben, s közben veszekedtek. Bólintottam feléje, de ő már nem emlékezett arra a harminc évvel ezelőtti éjszakára. Beletúrtam hát a szöghajamba, rántottam egyet a vállamon, s mentem tovább.
- Hát látod Vizi, így tűnik el minden. Balatoni nyarak, a szalonna illata és így várunk te meg én könyökölve kocsmák pultjain valami csodára, talán egy angyalra, aki majd szárnyával megsimogatja fáradt arcunk, s egyenként kihúzkodja ősz hajszálainkat... Te Miklós! Hány éve is vagyunk mi barátok? Harminc vagy negyven, vagy Isten tudja? Hány felest ittunk meg együtt, hányszor hánytunk részegen kapualjakba? Hányszor mutattuk egymást támogatva a rendőröknek hajnalokon személyi igazolványunkat? Vizi, Vizi, te édes Miklós! Emlékszel Sas elvtársra? Emlékszel amikor a vonatunk a város legnagyobb csodájára kigördült a Keletiből, s a szerelvényen ott ült mindenki? Feldiszített ablakokból integettek felénk, a Nagy Tudományos Kísérlet elvégzőire.
- Drága Ecsédi! Vedd már észre, hogy ennek is vége! Fenének élsz te még mindig az emlékeidből? Élsz egyáltalán másból? Nem most mutattam a vizet, ahogy az elvitt mindent? Akkor meg minek? Menj inkább és hozz még két sört, meg egy csomag Symphoniát
És Ecsédi elballagott, majd visszajött. A továbbiakban némán ültek Vizivel a parton, nikotintól sárga ujjal nézték a fodrokat a tavon, néha felköhögték a slejmet, majd kiköpték egy korty keserű sörrel, s várták a hajnali fél hetet, hogy induljon a vonatuk.
- Hát látod Vizi, így tűnik el minden. Balatoni nyarak, a szalonna illata és így várunk te meg én könyökölve kocsmák pultjain valami csodára, talán egy angyalra, aki majd szárnyával megsimogatja fáradt arcunk, s egyenként kihúzkodja ősz hajszálainkat... Te Miklós! Hány éve is vagyunk mi barátok? Harminc vagy negyven, vagy Isten tudja? Hány felest ittunk meg együtt, hányszor hánytunk részegen kapualjakba? Hányszor mutattuk egymást támogatva a rendőröknek hajnalokon személyi igazolványunkat? Vizi, Vizi, te édes Miklós! Emlékszel Sas elvtársra? Emlékszel amikor a vonatunk a város legnagyobb csodájára kigördült a Keletiből, s a szerelvényen ott ült mindenki? Feldiszített ablakokból integettek felénk, a Nagy Tudományos Kísérlet elvégzőire.
- Drága Ecsédi! Vedd már észre, hogy ennek is vége! Fenének élsz te még mindig az emlékeidből? Élsz egyáltalán másból? Nem most mutattam a vizet, ahogy az elvitt mindent? Akkor meg minek? Menj inkább és hozz még két sört, meg egy csomag Symphoniát
És Ecsédi elballagott, majd visszajött. A továbbiakban némán ültek Vizivel a parton, nikotintól sárga ujjal nézték a fodrokat a tavon, néha felköhögték a slejmet, majd kiköpték egy korty keserű sörrel, s várták a hajnali fél hetet, hogy induljon a vonatuk.
Utolsó kommentek