Nagy Imre és a többiek újratemetésének és az érettségi bankettemnek a napja.
Emlékszem napközben a tv-t néztük, követtük az eseményeket, a különböző szónokokat, de lélekben már az estére készültünk.
Hivatalosan akkor még nem volt tanagyag '56. Nem hivatalosan sem. Fogalmam sem volt akkoriban, mivel játszottam, amikor a történelemkönyvemben Nagy Imre képét nemzetiszínű szalaggal kerítettem körbe október 23 és november 4 között, ill. amikor a Szabad Európa hírei alapján Szabad Szó néven füzetlapokra írtuk kézzel a mi kis szamizdatunk. Nem akartunk mi ellenállók, másként gondolkodók lenni, csak tudtuk, nem minden úgy történt, ahogy azt megpróbálták megetetni velünk.
Szóval aznap készülődtünk a bankettre. 10 fiúból 9 cigizett, az ofőnket utáltuk, ő is bennünket, úgyhogy elhatároztuk, szivarral a szánkban fogjuk fogadni a vendéglőben. Összedobtuk a pénzt és vettünk valami Csongor nevű rettenetet. A bankett kezdete előtt rágyújtottunk. a fejünk lilult, de szívtuk, mert úgy éreztük ez a mi kis bosszúnk az ofővel muszájból eltöltött 4 évért. De ő csak nem akart jönni, annyira utált ő is minket, hogy a lányok rángatták el otthonról, kb. másfél órával a mulatság kezdete után.
Ennyit a bosszúról.
Mire emlékszem még abból a napból?
Történelemtanárunk -aki kinézetre olyan volt, mint egy Wehrmacht kiképzőtiszt- is ott volt a banketten. Minden keménysége ellenére nagyon szerettük, ezért is hívtuk meg. Csak ült elgondolkozva a sarokban, s amikor a lányok felkérték táncolni, azt mondta gyászol az újratemetés miatt, ezért köszöni, de nem.
A tanár úr akkor nézett szembe azzal, mit tanított, mit kellett tanítania  30 éven keresztül. Milyen hazugságban élt, mi volt az, amit ebből rákényszerítettek, s milyen megalkuvásokat vállalt saját maga és a túlélés érdekében.
Azt hiszem aznap nemcsak a tanár úr szembesült a múltjával, hanem jópáran mások is. Funcionáriusok és egyszerű emberek, a hatalom gyakorlói, akiknek elvették a játékszerét, olyanok, akik évtizedeket éltek kényszerből, vagy tudatlanságból szemellenzősen.
Már nem emlékszem, milyen nap volt, esett-e, vagy sütött a nap?
Már nem emlékszem, berúgtam-e, vagy sem.
S arra sem, hogy mi ott akkor 18 éves, frissen érettségizett fejjel felfogtuk-e, hogy valami  új, valami teljesen más kezdődött el, ami egyik pillanatról a másikra megváltoztatja majd addigi életünk.