Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

Tépegetem egy képzeletbeli virág szirmait:

Szeretem a túrógombócot és a rántott húst.
Nem szeretem a kelkáposztafőzeléket
Szeretem a vizemet tavasszal és ősszel
Nem szeretem, amikor nyaranta sokan belepisilnek.
Szeretem az őszinteséget (kár, hogy kevesen tudják, mi az...).
Nem szeretem a be nem tartott ígéreteket.
Szeretek adni, feltételek nélkül.
Nem szeretem, ha hülyének néznek, mégha néha az is vagyok.
Szeretem a rendet és szeretek káoszt teremteni magam körül.
Nem szeretem, ha valami egyoldalú.
Szeretek mosolyogni, s néha sírni egyedül.
Nem szeretek égni fogvacogtató hidegben.
Szeretem a bort, a sört, a jó filmeket, s zenéket.
Nem szeretem, de megszoktam, hogy egyedül vagyok.
Néha szeretek élni,
Mégsem szeretnék belehalni az életbe.
...

Nem jó virágot választottam, kevésnek bizonyultak a szirmok, mik most illatos szőnyegként fekszenek lábaim előtt.