írtad ma.
Játék vagyok, játékszer;
A Te játékszered,
S ugyanígy vagy Te is
Az én játékom
Szívemben őrzött titkom.
Rendezője vagy egy színdarabnak,
Hova lelkem
Talán főszereplőnek hívtad.
A szerepeket Te formálod,
Mit a nézők tapssal,
Vagy füttyel jutalmaznak,
Ha legördül a függöny.
Szeretek Veled játszani,
Mert édes színjáték ez;
A lélek kezed nyomán
Válik majd jellemmé,
Vagy megszépítő emlékezetté.
Gyermek vagyok,
2008.05.04. 17:18 | blueraincoat | 1 komment
Címkék: vers
A bejegyzés trackback címe:
https://micsodautjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr18453555
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Valaki 2008.05.04. 18:50:49
Talán a legszomorúbb igaz mese. Mégis gyönyörű és vidám. Bánat és boldogság, a visszásság istennője. Azért kér, hogy tudja mit adhat vissza. Csapong, verdes, próbálkozik. Leesik, de nem adja fel, harcol. Sohase magáért, nem. Az élményért, a csodáért és minden emberért, aki kedves a szívének. És hogyne törné össze magát nap, mint nap! De errei s szüksége van - tapasztal.
Utolsó kommentek