... megjelennek emberek, sorsok, találkozások az életedben, amiket nem tudsz, s nem is szabad kikerülnöd, ha arra törekszel, hogy az életed minél teljesebb legyen. Néha furcsa, megmagyarázhatalan dolgok történnek ilyenkor. Mintha valami érdekes illat terjengene a levegőben, amiben egyszerre van a tavasz és a halál édeskés illata is. Szeretem ezt a kettős illatot; benne van a születés és az elmúlás. Volt idő, mikor kerültem az ilyen találkozásokat, s nem szerettem érezni semmit sem, egyáltalán nem szerettem a szabadba kimenni, védett a szoba magánya. Most tavasz van, s imádok kint lenni az utcákon, szeretem, ahogy az orgona és a többi virág illata körbelengi a levegőt. Tegnap sárga tulipánokat láttam egy kertben. A többi tulipán már elvirágzott, csak ők álltak ott, némelyikük összecsukott szirommal várta, hogy leszálljon a sötét, volt viszont amelyiknek szirmai még nyitva voltak, s arcát büszkén a lemenő napba fordította. Ilyenek a találkozások is. Időről-időre kinyitjuk és becsukjuk a szirmainkat, s míg el nem virágzunk, bízunk benne, hogy mindezt a megfelelő időben tesszük.
Utolsó kommentek