Sok embernek furcsa elképzelései vannak a társkeresésről, főleg így "túl a harmincon". Most nem feltétlenül a netes társkeresést szeretném boncolgatni, hanem "csak úgy".
Mivel "szinglik" (hú de utálom ezt a szép új magyar szót, Grétsy tanár úr is forog szerintem a sírjában!) vagyunk, este bemegyünk a szupermarketbe, ahol mindent elborít a műfény és a műcsillogás. Toljuk magunk előtt enyhén kiégett, szemekkel a bevásárlókocsit, aztán megállunk a hűtőpult előtt és erősen gondolkozni kezdünk, ma vajon mit rakjunk a mikróba, vagy a sütőbe. Vannak megszokott dolgok, amiket már ismerünk, van amelyik, finomabb, van amelyik kevésbé, ezekhez ma nem nagyon fűlik a fogunk. Ezért valami újat választunk, valamit, amit még nem ismerünk. Hazamegyünk és megcsináljuk magunknak. Vagy átmelegszik, vagy nem, mert az ilyesmit mirelit dolgoknál nem könnyű eltalálni. Ha ízlett, lehet hogy majd még veszünk belőle, de azért szeretnénk még a többiből is kipróbálni, mert az is unalmas, ha az ember minden nap ugyanazt eszi. Ha nem ízlett, egyszerű a dolog, másnap mást veszünk, mással próbálkozunk, mert a hűtők olyan hidegen ígézően kacsintgatnak ránk. Néha mégsem sikerül választani, mert épp valami mást kívánunk.
Ilyesmi a társkeresés is harmincon túl. Túrjuk a mélyhűtőt, néha finom falatokra akadunk, de nem akarunk hozzászokni ugyanahhoz az ízhez, legyen az bármilyen finom is.
Hívogat bennünket a mirelit; műfények és műcsillogás mellett, s a végén mi is műemberek leszünk, akik már emlékezni sem akarnak a vasárnapi húsleves és a rántott hús illatára.
Mivel "szinglik" (hú de utálom ezt a szép új magyar szót, Grétsy tanár úr is forog szerintem a sírjában!) vagyunk, este bemegyünk a szupermarketbe, ahol mindent elborít a műfény és a műcsillogás. Toljuk magunk előtt enyhén kiégett, szemekkel a bevásárlókocsit, aztán megállunk a hűtőpult előtt és erősen gondolkozni kezdünk, ma vajon mit rakjunk a mikróba, vagy a sütőbe. Vannak megszokott dolgok, amiket már ismerünk, van amelyik, finomabb, van amelyik kevésbé, ezekhez ma nem nagyon fűlik a fogunk. Ezért valami újat választunk, valamit, amit még nem ismerünk. Hazamegyünk és megcsináljuk magunknak. Vagy átmelegszik, vagy nem, mert az ilyesmit mirelit dolgoknál nem könnyű eltalálni. Ha ízlett, lehet hogy majd még veszünk belőle, de azért szeretnénk még a többiből is kipróbálni, mert az is unalmas, ha az ember minden nap ugyanazt eszi. Ha nem ízlett, egyszerű a dolog, másnap mást veszünk, mással próbálkozunk, mert a hűtők olyan hidegen ígézően kacsintgatnak ránk. Néha mégsem sikerül választani, mert épp valami mást kívánunk.
Ilyesmi a társkeresés is harmincon túl. Túrjuk a mélyhűtőt, néha finom falatokra akadunk, de nem akarunk hozzászokni ugyanahhoz az ízhez, legyen az bármilyen finom is.
Hívogat bennünket a mirelit; műfények és műcsillogás mellett, s a végén mi is műemberek leszünk, akik már emlékezni sem akarnak a vasárnapi húsleves és a rántott hús illatára.
Utolsó kommentek