Úgy néz ki mégsem lesz annyira rohanós a napom, mint amilyen a reggel volt. Korán reggel az OTP-ben kezdtem a napot, a másodállásnak próbáltam meg pénzügyeket intézni,  persze sikertelenül, mert nem érkezett meg a pénz, amit vártak a számlára. Közben valami nagyon okos, hajban vörös, de lélekben szőke sietős 40-es évei végén járó néni bepofátlankodott elém a sorszámtépésnél a totemoszlophoz és még ő volt megsértődve, amikor kénytelen voltam beszólni neki. Utána észrevettem, hogy egy madár leejtette a dzsekimet, úgyhogy rögtön két dolgot is elmondhatok: azért van, ami, vagy aki leszar, ill. biztos szerencsés napom lesz :-).

Tegnap kisfiam örömmel hívott, hogy felvették a 4+8 osztályos gimnáziumba Júdapesten, ahol ők élnek.

Volt valaki, aki ebben segített, nagyon szépen köszönöm neki!

Büszke vagyok erre a kiskölyökre. Csodálatos, ahogy 10 és fél évesen saját maga boldogul ebben a világban, mert sajnos anyuka nem igazán törődik vele. Versenyekre jár, most éppen csütörtökön lesz neki valami zongoraversenye, nem is kell iskolába mennie aznap. Matekból zseniális, azt mondta tegnap, hogy ma dolgozatot írnak, de nem készül rá, mert a két számjeggyel való szorzást a kisujjából kirázza :-). Egyedül jár vásárolni, csinálja a saját maga kajáját, a háztartást is szinte ő viszi, mert anyuka Nagyon Elfoglalt ember. Egyrészről sajnálom, hogy így nincs gyermekkora, mert minden rászakad, másrészről pedig úgy vélem nem árt, ha ilyen korán belekóstol ebbe az életnek nevezett bolondokházába. Sajnálom, hogy ennyi idősen felnőttként kell viselkednie, de azt hiszem, később sokkal jobban fog boldogulni, mert már most rákényszerül arra, hogy megtanulja, csak saját magára számíthat. Ha tehetném és lenne esélyem magamhoz venném és én nevelném, de soha nem tudnám bebizonyítani anyuka alkalmatlanságát. Úgyhogy ez marad nekem, mint örök szívfájdalom. Titokban persze abban bízom, hogy egyszer majd rájön ő is a dolgokra és leköltözik majd hozzám az én "vizemhez", amitől már csak nagyon nehezen tudnék elszakadni. Persze azt is tudom, hogy ennek minimális az esélye, hiszen Júdapesten ezerszer több lehetősége van a boldogulásra, mint itt a Balatonnál. De azért néha jó álmodni!

Akkor lennék igazán szomorú ember, ha már álmaim sem lennének...