Az előbbi naplórészlet folytatása most váratni fog magára picit, voltak történések a mai napon, amik ezt indokolják, elnézést is kérek mindenkitől, hogy addig valami régebbivel untatlak Benneteket:
Mintha zarándok lennél egy rég letűnt időből, aki most útnak indul, hogy vezekeljen az elkövetett és az elképzelt bűnökért.
A cél egy távoli kegyhely, hol még soha nem jártál, mit csak a többi zarándok elmondásából ismersz és úgy érzed Neked is el kell jutnod oda.
Messzi és titokzatosan gyönyörű.
Gyolcsruhát öltesz, cipődet, kényelmes otthonod hátrahagyva nekivágsz az útnak.
A remény és a megtalálni vágyás vezet.
Az úton sok más zarándokkal találkozol, a kövek néha felsebzik meztelen lábad, ruhád megszaggatják a szűk ösvények bokrai, a szél és a nap arcod cserzi, de érzed menned kell tovább, hisz' messze még a cél és Te mindenképpen odavágysz.
Kik Hozzád csapódnak, kikhez Te csapódsz, mind Veled járják egy darabig ezt az utat, van ki hosszabban kísér el, van ki csak a következő elágazásig.
Van kivel örömteli ez a zarándoklat, van ki becsap és lelked lopja a vándorlás során.
És ha elérkezik az a bizonyos kereszteződés, ahol búcsút kell intened valamelyiknek, elgondolkozva meg-megállsz.
Van kinek utána sem nézel, van kinek az alakját mindaddig követed, míg az el nem tűnik a horizont mögött.
Van kit megkönnyezel, mert úgy érzed együtt kellett volna eljutnotok arra a kegyhelyre.
De ő más utat választott; ez így van rendjén.
Ezért vannak az utak és az elágazások. Ezért akadnak sorsok és emberek, ha néha csupán pillanatokra is egymásba.
Néha elfáradsz és visszafordulnál.
Egy-egy csodás városba érve úgy érzed, nincs értelme a zarándoklatnak, hisz a cél sem lehet szebb, mint ahol éppen vagy. De aztán megszólal benned a hang, hogy vedd vándorbotod és indulj, mert ez is csak állomás volt az utadon.
Aztán egyszer csak megérkezel.
Látod a kegyhelyet, látod a többi zarándokot, kik a különböző utakról, mind megérkeztek Veled együtt.
És már nem találsz benne semmi csodálatosat. Ha saját szemeddel látod, a legendák; szebbnél-szebb mesék mind szertefoszlanak.
De tudod, hogy el kellett jönnöd.
Körbenézel, talán itt is eltöltesz bizonyos időt az életedből, mert vársz arra az érzésre, ami miatt jöttél.
Talán megtalálod, talán nem.
Ha nem tovább kell menned és emiatt ne legyen Benned fájdalom, vagy hiányérzet.
Újabb utak és elágazások, újabb emberek és sorsok, újabb sebek, simogató napfény és pusztító vihar vár Rád.
Ha rájössz az út a lényeg; nem a cél, további vándorlásod örömteli lesz.
És talán egyszer megérkezel oda, hova mindig is indulnod kellett volna...
Utolsó kommentek