hol végre zöldágra jutok,
a napon, meztelen, fesd meg ezt.."
Ez az a kép. Csatellamare di Stabia, Csontvárytól. Ha Pécsett járok, mindig meg kell néznem ezt a képet. nem tudom miért. Lenyűgöz, ámulatba ejt, felkavar és megnyugtat. Nem a leghíresebb képe Csontvárynak, de számomra a legmeghatározóbb közel 20 éve. Benne van minden, a bárkák, miket tép a tenger vonaglása, a hullámok, amiket megtörnek a kőfalak. Furcsa ez a tenger, majdnem feketén haragos, mégis nyugodt. Egyfajta csendélet, egy pillanat, az úton a magányos biciklistával és a szamárhúzta szekérrel, a tarka házakkal és a füstölgő gyárkéményekkel. Nem szép hely, mégis sokszor gondolok erre a képre. Szeretnék egyszer eljutni Castellamare di Stabia-ba, szeretném megnézni a helyszínt élőben is. Vagy talán mégsem? Inkább csak nézem a képet, rajta a napom meztelen, s csupasz mint lélek az ítélőszék előtt...
Utolsó kommentek