Ilyen téren viszonylag későn kezdtem az ipart, nem is volt sok szerelem az életemben, most mégis úgy gondolom, csinálok egy számvetést róluk, mivel ezt a "projektet" hosszú időre befejezettnek nyilvánítottam a közelmúltban. Csak egy rövid összegzés lesz, monogramokkal, körülbelüli évszámokkal és pár apró megjegyzéssel:

1988-J: 17 éves lehettem. Egy kollégiumi diszkó során ismertem meg. Ez nekünk fiúknak akkoriban nagy esemény volt. Volt pár ártatlan találkozás, ha jól emlékszem valami csókolózás egy liftben, ahova meglógva egy színházi előadásról kerültünk. Aztán valahogy vége lett. Már csak annyira emlékszem; így becézett: Mocsok.

1990-I: Munkahelyi érdekszerelem, mármint az ő részéről. Én a vidéki parasztgyerek beleborultam a szőke kék szemű vagány pesti lányba. Fél évig tartott, csak a pénzem kellett neki.

1995-Zs: Hoppá, hoppá, itt volt egy pár év kihagyás. Ez persze nem azt jelenti, hogy 5 évig beszáradt Technokol Rapidos tubust játszottam, sőt! De ebben az 5 évben nem volt olyasvalaki, aki "megérdemelné", hogy bekerüljön ide. Szóval Zs. Szokásos beborulás. 24 évesen úgy gondoltam, ideje családot alapítani, ő ideális alanynak ígérkezett ehhez. A feleségem is lett. 7 furcsa évet töltöttünk el egymás mellett, aminek egyetlen értékelhető produktuma most 10 és fél éves csodás kisfiam. (Ha majd egyszer olvasod, tudd, hogy büszke vagyok Rád kisfiam!) Itt meg az derült ki, hogy csak a gyerek miatt kellettem neki, aztán mehettem 2002-ben hét évvel a hátam mögött, 3 sporttáskával a kezemben.

2005-M: Megint eltelt pár év, rövidebb-hosszabb társasmagányokkal, némi lepedőakrobatikával tarkítva, de jelentősebb esemény nélkül. Ő jött, látott és legyőzött. Röpke fél év után lecserélt egy gazdag zsidóra, akinek azóta gyermeket is szült és lenyúlta a pénzem. Másfél évig nem tértem magamhoz utána, amíg ki nem derültek a miértek. A képben volt még egy férj + kb. 5-6 egyéb hímnemű egyed. Azóta is összeteszem a kezem, hogy nem kaptam el valamit. Szerelem volt, de hazug szerelem. Ezért mára már értéktelenné vált.

2008- Zs: Újabb 3 év, szerelemnek látszó, de hamar véget érő dolgokkal. Na itt már kezdtem lélekben megrogyni, mert nem hittem el, hogy nem lehet normális kapcsolatom. Ő jött egy év ismeretség, de nem találkozás után. A recept a megszokott. Én megláttam, megremegtek a térdeim és végem volt, mint a botnak. Aztán nagyon hamar el is köszönt tőlem. Az igazi okot a mai napig nem tudom, de talán jobb is így. Őt még most is szenvedem, mert ő volt az egyetlen, aki soha nem csapott be, aki magamért volt velem (talán voltak pillanatok, amikor szeretett is), stb. Ezért is volt nehéz elfogadnom a búcsúzást. A legrosszabb, hogy barátként sincs már mellettem, de ez is az élet rendje.

És itt döntöttem azt, hogy befejezem a párkeresést. Tulajdonképpen majdnem 20 év alatt nem is sok 5 szerelem, vagy amit igazán annak gondoltam. Talán egyszer lesz folytatása az évszámoknak és a monogramoknak is.
Egyetlen évszám és egyetlen név...
Most egyelőre kitoltam az én kis üres vagonomat a lélekrendezőpályaudvar legeldugottabb részére, hogy ott várjon egy ügyes kézre, aki majd segít megjavítani a rossz fűtést, kicserélni a törött égőket, ledörzsölni a rozsdát és újra fényesíteni a vagon ajtajának megkopott kilincsét.