Idestova közel 6 éve próbálkozom vele, több kevesebb sikertelenséggel.
Voltak kellemes találkozások, amikből lettek kisebb-nagyobb szerelmek és voltak keserű csalódások is. Volt, hol az érzelmeimet lopták el, volt hol ehhez a pénzemet is. Egészen a közelmúltig mégsem adtam fel. Ez az a történet, ami egyben egy csodás barátság, egy hatalmas részemről való szerelem és a barátság eltűnésének a története. Az egyik társkereső oldalon ismerkedtünk meg, közel egy évig szinte mindent tudtunk egymásról és ezt majdnem napi rendszerességgel. nyomon követtünk egymás balul sikerült kapcsolatait, az esetleges szerelmeket, vagy azokat, amiről azt hittük az. Találkozni azonban nem találkoztunk a távolság miatt. Egészen idén januárig. Vártam, hogy láthassam őt és amikor az autóból kiszállt beleestem, mint ló a gödörbe. Következett egy csodás majdnem másfél hónap, aminek hirtelen mégis vége lett. Ő elmondta az okokat, ha akarom értem, ha nem nem. De elfogadtam, tudomásul vettem és bezártam őt abba a bizonyos dobozba. Azt hiszem, ő volt ilyen téren az utolsó próbálkozásom. Nem nekem való ez a netes világ, a sors annyiszor bebizonyította már, én mégsem adtam fel, mégis próbálkoztam, többé-kevésbé más lehetőségek híján. A legrosszabb, hogy mint barátot is elvesztettem azt hiszem a napokban. Ennek a miértjeit is csak ő tudja. Legyen könnyű az útja!
Ennyi kitérő után, azt hiszem, illene írnom arról is, amiről a címben tettem említést.
Szóval szerintem a netes társkeresés az egyik legálságosabb és legveszélyesebb dolog. Az előnyei: bármikor minden következmény és magyarázat nélkül leléphetsz, ha van szebb és jobb, vagy ha csak egyszerűen úgy gondolod. A hátrányai: a sorrend pont fordított, mint egy klasszikus ismerkedés során. Ott először meglátod a partnert, már dönthetsz, szimpatikus-e, vagy sem. Ha határeset, mehetsz tovább. Meghallgathatod őt, láthatod a gesztusait, hallod a hangját, a szemébe nézhetsz. A neten ez pont fordítva történik, először kapsz leveleket, amikből akarva-akaratlanul felruházod a másikat olyan tulajdonságokkal, amik nem biztos, hogy megvannak benne. Aztán jöhet a hang és a végén a személyes kontaktus. És ez szokott legtöbbször csalódásokhoz vezetni. Mást képzelsz el és mást kapsz. A "bőség zavara" miatt pedig általában nem hagysz időt magadnak arra, hogy megismerd a másikat. Így soha nem fogod megtudni, milyen ember is ő valójában. Az első találkozás alkalmával eldöntöd, kell, vagy sem. Ha kell, ezek a találkozások pontosan a net kifordított világa miatt nagyon sokszor az ágyban landolnak rögtön az első alkalommal. Persze tudom, hogy vannak rá nagyon szép ellenpéldák is, de szerintem általában ez a jellemző. Aztán a csalódásokkal az ember egyre jobban megkeményíti és bezárja a szívét, s így talán nem veszi észre, mikor jön el az, aki mellett boldog lehetne, vagy éppen nem meri észrevenni.
Furcsa világ ez, a remények és a csalódások világa, sokan a lehetőségek hiánya miatt kötnek ki a neten és remélik társukat megtalálni.
Én most ezt fejeztem be. Bízom benne, hogy meg fogom találni a szerelmet az életemben, hisz semmire sem vágyom jobban, de tudom, hogy ez nem a neten lesz. Mindent meg és ki kell várni. Az én időm még nem jött el, de egyszer itt lesz.
Voltak kellemes találkozások, amikből lettek kisebb-nagyobb szerelmek és voltak keserű csalódások is. Volt, hol az érzelmeimet lopták el, volt hol ehhez a pénzemet is. Egészen a közelmúltig mégsem adtam fel. Ez az a történet, ami egyben egy csodás barátság, egy hatalmas részemről való szerelem és a barátság eltűnésének a története. Az egyik társkereső oldalon ismerkedtünk meg, közel egy évig szinte mindent tudtunk egymásról és ezt majdnem napi rendszerességgel. nyomon követtünk egymás balul sikerült kapcsolatait, az esetleges szerelmeket, vagy azokat, amiről azt hittük az. Találkozni azonban nem találkoztunk a távolság miatt. Egészen idén januárig. Vártam, hogy láthassam őt és amikor az autóból kiszállt beleestem, mint ló a gödörbe. Következett egy csodás majdnem másfél hónap, aminek hirtelen mégis vége lett. Ő elmondta az okokat, ha akarom értem, ha nem nem. De elfogadtam, tudomásul vettem és bezártam őt abba a bizonyos dobozba. Azt hiszem, ő volt ilyen téren az utolsó próbálkozásom. Nem nekem való ez a netes világ, a sors annyiszor bebizonyította már, én mégsem adtam fel, mégis próbálkoztam, többé-kevésbé más lehetőségek híján. A legrosszabb, hogy mint barátot is elvesztettem azt hiszem a napokban. Ennek a miértjeit is csak ő tudja. Legyen könnyű az útja!
Ennyi kitérő után, azt hiszem, illene írnom arról is, amiről a címben tettem említést.
Szóval szerintem a netes társkeresés az egyik legálságosabb és legveszélyesebb dolog. Az előnyei: bármikor minden következmény és magyarázat nélkül leléphetsz, ha van szebb és jobb, vagy ha csak egyszerűen úgy gondolod. A hátrányai: a sorrend pont fordított, mint egy klasszikus ismerkedés során. Ott először meglátod a partnert, már dönthetsz, szimpatikus-e, vagy sem. Ha határeset, mehetsz tovább. Meghallgathatod őt, láthatod a gesztusait, hallod a hangját, a szemébe nézhetsz. A neten ez pont fordítva történik, először kapsz leveleket, amikből akarva-akaratlanul felruházod a másikat olyan tulajdonságokkal, amik nem biztos, hogy megvannak benne. Aztán jöhet a hang és a végén a személyes kontaktus. És ez szokott legtöbbször csalódásokhoz vezetni. Mást képzelsz el és mást kapsz. A "bőség zavara" miatt pedig általában nem hagysz időt magadnak arra, hogy megismerd a másikat. Így soha nem fogod megtudni, milyen ember is ő valójában. Az első találkozás alkalmával eldöntöd, kell, vagy sem. Ha kell, ezek a találkozások pontosan a net kifordított világa miatt nagyon sokszor az ágyban landolnak rögtön az első alkalommal. Persze tudom, hogy vannak rá nagyon szép ellenpéldák is, de szerintem általában ez a jellemző. Aztán a csalódásokkal az ember egyre jobban megkeményíti és bezárja a szívét, s így talán nem veszi észre, mikor jön el az, aki mellett boldog lehetne, vagy éppen nem meri észrevenni.
Furcsa világ ez, a remények és a csalódások világa, sokan a lehetőségek hiánya miatt kötnek ki a neten és remélik társukat megtalálni.
Én most ezt fejeztem be. Bízom benne, hogy meg fogom találni a szerelmet az életemben, hisz semmire sem vágyom jobban, de tudom, hogy ez nem a neten lesz. Mindent meg és ki kell várni. Az én időm még nem jött el, de egyszer itt lesz.
Utolsó kommentek