Néha vannak emlékek, amiket el kell zárni egy dobozba, a kulcsot pedig elrakni egy olyan helyre, ahol soha nem találhatod meg őket. Veszélyes dolog a kulcsot nézegetni, kísértésbe esni, néha kinyitni azt a dobozt. Olyan, mint Pandora szelencéje, fájó dolgok kerülhetnek elő belőle. Tegnap én ezt tettem, lezártam egy dobozt, beleraktam minden eddigi szerelmet, bánatot és egy csodás barátságot, aminek vége kellett, hogy legyen. Talán egyszer írok majd erről a barátságról. Most nem tudnék, mert picit fáj, mert még nézegetem a dobozt és a kulcsot, kicsit olyan ez, mint mikor az ember az önuralmát teszteli: lesz-e bátorságod azt a dobozt nem kinyitni, vagy elgyengülsz és tovább vájkálsz a gyógyulni látszó sebben.
Nem kicsi küzdelem ez, saját magunkkal-saját magammal.
Szóval doboz bezárva, kulcs nézeget, de kinyitni már nem akar...
Nem kicsi küzdelem ez, saját magunkkal-saját magammal.
Szóval doboz bezárva, kulcs nézeget, de kinyitni már nem akar...
Utolsó kommentek