Szeretem Cseh Tamás zenéjét, Bereményi szövegeivel, kis magyar valóság anno és most, hiszen minden és mégis oly kevés változott. Elvtársak mentek, jöttek urak. Közértből lett non-stop és így tovább. Nekem ezek a számok mind a mai napig aktuálisak. Mielőtt blogírásra adtam a fejem, motoszkált bennem ez az idézet:
"Micsoda útjaim voltak nekem - szólt Desiré -, most, hogy emlékezem. Micsoda egy zűrzavar, hány tévedés, tán hazudtam is, és volt egy kevés... És volt egy kevés - nem is tudom, hogy hívjam ezt. Talán volt egy-két este, ami nincs megnevezve, és valószínű, hogy már így is maradnak, nevezetlenül...
Ha én meg nem nevezem, más senki sem meg nem nevezi azt a kevés, azt a kevés - nem is tudom, hogy micsodát, amiben voltam szereplő.
Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok, s az a kevés is tűnni fog. Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt, talán csak így: volt egy-két este."
Az én életemben is volt egy-két este, megnevezve és megnevezetlenül, voltak, s lesznek nappalok is, erről fog szólni ennek a blognak a története.
Utolsó kommentek