Léptem egy helyben marad,
Nékem sehol a mindenütt.
Falevél a szélben rezdületlen;
Esőcseppekben a nap rám lesüt.
Mosolygok minden rémületben,
S nékem zöldell az összes téli ág,
Vak vagyok és mégis látok,
Néma vagyok, s dúdolom százezer ének dallamát.
Elrohanok, ha rám vártok,
S ha elmentetek itt leszek újra.
Mit elvittem, nem hozom vissza;
Ujjam fonódik az elpattant húrra.
Üres pohárból mindent megiszok
És a levegő lesz az utolsó falat;
Mi lesz még, már megtörtént régen;
A földről felrepülnek a megölt madarak.
A földről felrepülnek
2008.08.21. 20:44 | blueraincoat | 7 komment
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://micsodautjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr29626655
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sonja · http://sonjawhite.blogol.hu/ 2008.08.22. 12:24:26
hm. mintha optimista lenne a vers kicsengése :)
szép. ki írta? te??
szép. ki írta? te??
blueraincoat 2008.08.22. 14:36:08
Optimizmus? A franc se tudja :-). Egyébként én, szoktam elkövetni ilyen dolgokat, ahol nincs jelezve, hogy ki tette, azok az én retteneteim :-).
tulipan67 2008.08.22. 18:25:03
....ki vagy Te?.... melyik arcod az igazi?
Sonja · http://sonjawhite.blogol.hu/ 2008.08.22. 19:12:52
Akkor nagyon GRAT!!!! Nagyon nagyon szép!!!
blueraincoat 2008.08.22. 20:45:04
Nincs sok arcom, csak egy maszkot viselek.
Álmokból font. Olyan, mint egy kisgyerek,
Ki szárnyas búzamezőkön hempereg.
Naívan gyűlölöm a hazugságot,
Mint rossz kutya, senkit sem bántok.
Valamit keresek. Egy másik maszkot;
Olyat, mit egykoron Istenünk hordott.
És azoknak, kik már egy szót sem szólnak,
Kik kiáltanak áprilisi hónak,
Kik úgy futnak, hogy nem érik a partot;
Csak azt mondom: Nézzétek meg a maszkot.
Mert nincs sok arcom; egy maszkot viselek.
Álmokból font. Olyan, mint egy kisgyerek,
Ki szárnyas búzamezőkön hempereg.
Álmokból font. Olyan, mint egy kisgyerek,
Ki szárnyas búzamezőkön hempereg.
Naívan gyűlölöm a hazugságot,
Mint rossz kutya, senkit sem bántok.
Valamit keresek. Egy másik maszkot;
Olyat, mit egykoron Istenünk hordott.
És azoknak, kik már egy szót sem szólnak,
Kik kiáltanak áprilisi hónak,
Kik úgy futnak, hogy nem érik a partot;
Csak azt mondom: Nézzétek meg a maszkot.
Mert nincs sok arcom; egy maszkot viselek.
Álmokból font. Olyan, mint egy kisgyerek,
Ki szárnyas búzamezőkön hempereg.
Valaki 2008.08.22. 22:32:50
Azért, mert mosolygok, nem vagyok még boldog,
Vannak az életben nagyon furcsa dolgok.
Kacagok akkor is, ha szívemet tépik,
Furcsa ember baját soha meg nem értik.
Mindenki elhagyott, aki elhagyhatott,
Mindenki megdobott, aki megdobhatott.
Az is ütött rajtam, kinek mindig adtam,
Szívszeretetemért szívet sosem kaptam.
Én csak ember vagyok, az is maradok,
Bármilyen furcsa is, álmokért szaladok.
Mert nem lehet álom egy igazi élet,
És ha most tévedek, bocsánatot kérek
Vannak az életben nagyon furcsa dolgok.
Kacagok akkor is, ha szívemet tépik,
Furcsa ember baját soha meg nem értik.
Mindenki elhagyott, aki elhagyhatott,
Mindenki megdobott, aki megdobhatott.
Az is ütött rajtam, kinek mindig adtam,
Szívszeretetemért szívet sosem kaptam.
Én csak ember vagyok, az is maradok,
Bármilyen furcsa is, álmokért szaladok.
Mert nem lehet álom egy igazi élet,
És ha most tévedek, bocsánatot kérek
blueraincoat 2008.08.22. 22:43:19
Akár rólam is szólhatna... Beszélnünk kellene...
Utolsó kommentek