Először vala a csend, ami lassan siklani kezdett a levegőben, s zajjá változott, mikor a zárba dugták a kulcsot. A kilincs és a zsanérok nyikorgásával, a nyíló ajtó hangjával, mintha ezer csengő-bongó csengettyű törte volna meg a fűszálak néma hajladozását. S a hangok egyre erősebbek és elkülöníthetőbbek lettek. A nyitott ablaktáblák egymáshoz verődtek, mint megannyi apró kalapácsütés szűrődtek be a hangok. Az udvaron gyermekek pattogtatták a labdát a szomszéd ház máló falához. Csatt-csatt, a labda egyre csak ütődött a falhoz, miközben a vakolat mind nagyobb darabokban hullott alig hallható puffanással a földre. A gyermekek önfeledten kacagva élvezték a rombolást, sok kárt már úgysem tehettek az düledező, öreg házban. Valahonnan veszekedés zaja hallatszott, a férj már megint elitta a segélyt. Alig hallhatóan, mintha egy pofon is elcsattant volna, de nem követte folytatás, nem lehetett tudni, ki adta és ki kapta. Az utcán valaki éppen az autóját próbálta beindítani. A motor csak nehezen kapta el a fordulatot a gázfröccsök segítségével, majd köhögő beteges hangja beleveszett a forgalomba. Aztán azt lehetett hallani, ahogy kigombolódik egy ing, ahogy enged a cipzár, kicsatolódik a melltartó, majd két test sietve az ágyra zuhan. Majd a csendes és gyors szeretkezés, a kéjes nyögések töltötték be a fülledt szobát. Úgy fél óra múlva becsukódott egy bérház kapuja, s a járdán egy tűsarkú cipő kopogni kezdett. A nő távozott a titkos együttlétről, körbekémlelve, megláthatta-e valaki. Aztán megállt egy pillanatra, s megbámulta magát a kirakatban. Ösztönösen megigazgatta haját, megtapogatta a fülbevalóit, hogy megvan-e mind a kettő. Az alapos zuhanyzás ellenére magán érezte a férfi lihegését, illatát, még megremegő combjai között forró magját. Otthon majd azt mondja a barátnőjével kávézott. Aztán kicsit szégyenlős arccal továbbindult. A lakásban, a férfi begombolta az ingjét, áruló jeleket keresett zakóján, talán egy hajszálat, aztán önelégülten ránézett a gyűrött lepedőre, s elindult, hogy elhozza a gyerekeket az iskolából, míg a felesége a barátnőjével kávézik.
Néhány kilométerre onnan szinte ugyanez a jelenet játszódott le, aztán a férfi felesége az autójához sietett, megnyomta a távirányító gombját, az autó csippant egyet, felvillantak az irányjelzők, ő beült, indított, s remélte hogy még a férje és a gyerekek előtt hazaér. Majd elmondja, hogy az a hülye Mari megint túl van egy abortuszon, s két kapucsínó között mennyit pletykáztak, s észre sem vették, hogy ennyire elrohant az idő.
Így van ez rendjén, ő csal, én csalom, a tudás bizonyosságával játsszuk, hogy mit sem sejtünk; a szeretővel való ölelkezés úgyis elnyom minden kétséget, miközben test a testbe olvad.
Kicsit távolabb egy fa ágai tudomást sem véve az egészről daloltak a lengedező szélben. A háztetők felett elnézve a távoli hegy kövei felnyögtek a nap súlya alatt. A zaj egyre feljebb emelkedett a levegőben, már-már az égbe ért, ahol elnyomta volna az arra szálló repülőgép hangja. Aztán irányt változtatott; egy kósza bárányfelhőre ült, lassan a tó felé ereszkedett, s a fürdőző emberek zsivajával elegyedve beleolvadt a felkavart vízbe, majd a leszálló éjbe.
Megnyugodott és csenddé vált megint...
Utolsó kommentek