Az időjárás nálam:

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

  • Sonja White (törölt): Ha esetleg erre jársz, járj felém is. Vár egy meglepetés ;) (2010.04.15. 12:11) The Mystery of Love
  • blueraincoat: Szia! Én maradtam és egyelőre jó döntésnek látszik, hogy nem kapkodtam el a dolgokat. Köszönöm, h... (2009.03.13. 11:07) Hókusz-pókusz
  • vaneva: szia : ) érdekes...megkértek írjak egy vázlatot Menni vagy maradni címmel, beütöttem a keresőbe ho... (2009.03.12. 21:18) Hókusz-pókusz
  • blueraincoat: Nagyon rendeződni látszik :-). (2009.02.11. 18:33) Érdekes...
  • Sonja White (törölt): És rendeződik? Vagy csak látszik? :) (2009.02.10. 22:34) Érdekes...
  • Utolsó 20

Utazások az életnek nevezett hullámvasúton

Történetek az életemből, az életemről, gondolatok, valamik, zenék, dolgok, amiket emlékül hagyok fiamnak és mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy olvas.

Címkék

Metróutazás

2008.05.31. 18:27 | blueraincoat | Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok

"Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak!"
A vagon majdnem üres, csak ketten utazunk; Valaki és én.
Valaki helyzete privilegizált. Bármikor meghúzhatja a vészféket, s kibotorkálhat az alagúton keresztül a fényre, vagy kiszállhat valamelyik megállóban, választva a mozgólépcsőt.
Én nem mozdulhatok.
Akkor is tovább kell utaznom, ha egyedül maradok, vagy ha a kocsit parkolópályára állítják a sötétben.
De most még miénk az egész vagon.
A gondolatok és az érzések fel, s alá cikázhatnak az ülések és a két ajtó között. Egy-egy nagyobb zökkenőnél, vagy kanyarnál megkapaszkodhatnak a fémcsövekben, vagy egymásnak nyomódhatnak, mint a munkából hazatartó fáradt emberek.
Be vagyok zárva, nem mozdulhatok, nem szállhatok ki, utaznom kell tovább, úgy hogy nem tudhatom lesz-e egyáltalán végállomás, vagy csak róni fogom vég nélkül a köröket.
Este van.
Csak Valaki és én utazunk.
Arcunk mégsem fáradt, testünk és lelkünk összekapaszkodik egy olyan ölelésben, aminek csak az örök elengedés lehet a vége.
Utazunk, valahova; minden cél nélkül.
Talán így térnek pihenni az angyalok...

A bejegyzés trackback címe:

https://micsodautjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr73496721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása