Lesznek olyan bejegyzéseim, amik korábban már máshol is "feltűntek". Ez is közülük való. Őszintén bevallom, kíváncsi vagyok, ha olvastok, mikor fogom az első kommentet kapni...
Anno sokat utaztam. Évekig sporttáskákból éltem az életemet, még ma is megvan az a jó képességem, hogy 10 perc alatt össze tudok pakolni akár egy több hónapos utazásra is. Sok időt töltöttem el különböző pályaudvarokon. Érdekes volt nézni az embereket, az arcokat, érdekes volt találgatni, kinek vajon mit rejt a sorsa. Mennyi fáradt, kiábrándult arcot láttam, munkából haza, vagy épp oda indulóban. És hányszor láttam a vonatablakból a viszontlátás, vagy a találkozások örömét. Hányszor láttam izgatott arcokat, vajon elérik-e a csatlakozást. Hányszor láttam a rácsodálkozást a tájra a szemekben, vagy a rutinos utazó unalmát valami újságba temetve. Hányszor robogott keresztül velem a vonat, vagy a busz egy olyan vidéken, ahol tudtam, hogy csak egyszer lehetek életemben.
De a hazai állapotokhoz semmi sem hasonlítható. Azt hiszem, a nálam sokkal nagyobb utazók, -akik sok szegletén voltak már a világnak- is egyetértenek velem. És ez hány éve változatlan már? Csak a klisék módosulnak néha. Mások lesznek a fényreklámok, átfestik a táblákat néha az állomások falán, más emberek, más arcok jelennek meg a színen. De az érzés szerintem ugyanaz marad…
Emlékszel még?
Emlékszel még a pályaudvarok
Illatára fülledt nyári estéken?
Aszfaltszag, kisfröccs és vizelet
A párolgó bőr bűzével utazás-várón…
A buszok jönnek, aztán meg mennek,
Mert ezt mindig így szokták.
Leszállnak róluk, rájuk meg felszállnak,
Ahogy azt már megszokták.
Kigombolt elvtárs-ing, galambszürke nadrág,
Húsz éve hordott nyári kosztümök,
Műbőr táska és kontyos frizura.
A bokorban ellenséges ügynökök
Guggolnak, s erőlködik magukból
Kifelé a déli babgulyást;
A gazban fiatalok böknek tűt vénájukba,
Várva a másodpercnyi ájulást…
Mint gőzmozdonyokból, a kocsmák ajtaján
Kicsap az olcsó cigi füstje.
Pár részeg még ordibál, pénz-vesztőn
A nyerőautomatát ütve.
Körbenézel; ennyi volt a nosztalgia.
A nap lemegy, furcsa fél-sötét
Száll, mint lassú hó fejünkre…
Emlékszel még a pályaudvarok
Illatára fülledt nyári estéken?
Aszfaltszag kisfröccs és vizelet…
…
Bárhol megmutathatnám tulajdonképpen
Egy Magyarország térképen…
Utolsó kommentek