Milyen könnyű lenne erről zengzetes szavakkal beszélni.
Ha adunk, ugye joggal várjuk el, hogy kapjunk is? Miféle joggal? Milyen "adás" az, ha bármit is elvárunk érte? Nélkülöz mindenféle önzetlenséget.
De ezek vagyunk mi, önzők, mert ilyennek teremtettünk. Dolgoznak az érdekek mindennapjainkban, s kapcsolatainkban. Ha megcsókoljuk a kedvest, a legtöbbször azért, mert viszonzást várunk érte. Ha segítünk valakin, szintén elvárjuk, hogy ő is ott legyen, ha nekünk lesz rá szükségünk. Aztán persze meglepődünk, ha nem így történik. Nagy szavak, de adni csak úgy szabad és érdemes, ha nem vársz érte semmit sem. Odaadod legrejtettebb titkaid, sokszor gyöngyöket szórsz a disznók elé, elvársz valamit, s ha nem így történik, a szíved minden egyes alkalommal keményebb lesz.
Nem szabad adni mindenkinek. De honnan lehet tudni, hogy kinek érdemes adni?
Talán csak Isten tudja a választ.
Eddigi életem során oly sokszor adtam magam kenyérként mások kezébe. A legtöbbször vagy lenyeltek, mert éhesek voltak, vagy megrágtak és kiköptek mint egy savanyú falatot. Hányszor belehaltam már... És valahogy mindig sikerült újra kezdenem, ha nem is mindig ugyanazzal a hittel.
Nagy túlélők vagyunk mi emberek...
Írtam, sokat írtam a játszótársamról. Vele más ez az adás. Neki úgy érzem, érdemes úgy adni, hogy nem várok érte semmit sem. Mit várhatnék el, milyen ígéreteket kérhetnék tőle? Minden napunkban ott van a játék vége. S ez így szép. Így lehet élvezni ezt a játékot igazán és őszintén. S így kap az ember csodálatos ajándékokat vénülő fejjel. Észrevétlenül. Talán ő nem is tudja...
Egy-egy mondat, egy mosoly, apró dolgok. Nem hála, nem érdek. Valami, ami csak úgy "jön".
S én imádok neki adni abból a kevésből, ami még maradt bennem. Ő nem kér, nem követel, csak elfogad. Néha talán tiltakozik magában.
Érdemes adni, s nem azt kapni cserébe, amit megérdemelhetnénk? (Ki mit ért azon, hogy megérdemelni? Azt hiszem, mindenkinek mást jelent ez a szó.)
Igen, de csak akkor, ha úgy adsz, hogy nem akarsz kapni.
Szép és terhes ajándék ez odafentről.
Néha nagyon belefájdul a szívem...
Adni és kapni
2008.06.06. 07:46 | blueraincoat | 3 komment
Címkék: gondolatok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://micsodautjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr50506246
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
valaki 2008.06.06. 18:42:38
A szerelem, kiáradó önfeladás bensőket felkorbácsoló felemelő érzéshullám. A szeretet, lélek mélységeit is megjáró, és megértő együtt érző állandósult vibrálás.
Az érdek nélküli szeretet nem mérlegel, nem ítél, nem uralkodik, nem önző, csak szeret. Ahol igazán jelen van,ott a lélektársunk öröme boldogsága a legfontosabb.Ezért mindenről képesek vagyunk lemondani is! Két ember között áramló önzetlen szeretet áramlás, mindkét embert erősíti. A szeretetnek nincs oka.
Ha érdek motiválja, hogy szeret vagy nem, az mitől önzetlen, ha meg önző akkor mitöl szeretet?
Az érdek nélküli szeretet nem mérlegel, nem ítél, nem uralkodik, nem önző, csak szeret. Ahol igazán jelen van,ott a lélektársunk öröme boldogsága a legfontosabb.Ezért mindenről képesek vagyunk lemondani is! Két ember között áramló önzetlen szeretet áramlás, mindkét embert erősíti. A szeretetnek nincs oka.
Ha érdek motiválja, hogy szeret vagy nem, az mitől önzetlen, ha meg önző akkor mitöl szeretet?
Sonja · http://sonjawhite.blogol.hu/ 2008.06.06. 21:06:34
"...oly sokszor adtam magam kenyérként mások kezébe" Igen. Ez nagyon szép hasonlat. Majd ha nagy leszek remélem én is le tudom ilyen szépen írni a gondolataimat! Grat!
T. 2008.06.11. 14:23:02
A szerelem a mai világban már nélkülözi a korábbi korok mindent elemésztő, önfeladó lángolását. A szerelem ma az ego győzni akarása, mindent kisajátító harácsolása. Vajon milyen lenne a ma Rómeója és Júliája? Rómeó azt akarná, hogy Júlia őt szeresse, mert úgy gondolná, hogy ez jár neki, és Júlia azt, hogy őt Rómeó, mert ez jár neki. Nem egymást szeretnék, hanem azt, hogy szeresse őket a másik, tehát önmagukat szeretnék. A szerelemmel szükségszerűen együtt jár az önzés, mert magadnak akarod a másikat. De a szerelem önzése és az egoizmus között óriási a különbség. A szeretet pedig, vagy van, vagy nincs. A szeretet nem vár viszonzást, és nem jelent önfeladást. Vagy van, vagy nincs. Amikor az akit szeretsz, nem viszonozza azt, amit tettél érte, avagy nincs melletted, amikor szükséged van rá, akkor tulajdonképpen nem is az fáj, hogy nem viszonozza, avagy nincs melletted. Az fáj, hogy nem szeret. Avagy nem szeret eléggé (más szóval: csupán kedvel).
Utolsó kommentek