Meg tudod fogalmazni, mi a boldogság és mi az öröm? Nagyon filozofikus gondolatok, de erről agyaltam tegnap éjjel. Magukat a szavakat nem nagyon tudom értelmezni, vagy elmagyarázni, mit is értek alattuk.
Boldogságot érezhetsz valaki iránt, vagy akkor ha valami a tiéd lesz. Örülni pedig lehet mindennek. Akár egy apró virágnak, egy illatnak, egy embernek. A két szó szervesen kapcsolódik egymásba, mégis nagyon különböznek.
Ha keresed a boldogságot és úgy véled, megtaláltad, egy idő után félni kezdesz, hogy elveszted. Ragaszkodsz hozzá, csak a magadénak akarod tudni, de félsz, hogy tovatűnik, és ez lassan át fogja járni minden tagodat és gondolatodat. A boldogság valahol félelem attól, hogy elveszítünk valamit, ami tulajdonképpen soha nem is volt a miénk. Ha a boldogságot keresed, sosem lehetsz az. Csak ideig-óráig, amíg az a félelem, a boldogság elvesztésének esélye rád nem tör. S onnantól ne tudsz felhőtlenül az lenni, mert az agyadba befészkelik magukat a gondolatok. Olyan szavaknak mozdulatoknak kezdesz el jelentőséget tulajdonítani, amiknek nem is kellene. Értelmet keresel, mögé akarsz látni dolgoknak, amiben alapvetően nincs semmi értelem.
Az öröm más. Bárminek lehet örülni. Az élet apró ajándékainak, embereknek, találkozásoknak, játékoknak. Ha örülsz, abban nincs a vesztés lehetősége. Az öröm is eltűnhet persze, de csak akkor, ha azt a kezdet kezdetén nem rejtetted el a szívedbe.
Nem szabad keresni a boldogságot, mert akkor csak csalódás fog érni, mert olyankor mindig birtokolni akarsz valamit, miközben a semmit markolod.
Én már nem a boldogságot keresem, az örömöt. Azt az örömöt, amit mostanában találtam meg egy játszótárs és a mi édes kis játékunk személyében. És ez olyan öröm, amit csak "két egyféle ember" érezhet egymás iránt.